Lányok ti rossznéven veszitek ha egy vad idegen az utcán randira hív benneteket?

Ebben a leszólítósdiban az a gyönyörű, hogy a nők elváltva egyszer legyávázzák a férfiakat, mert nem szólítják le őket, máskor lesuttyózzák, mert leszólítják őket.

Amúgy meg kizárólag azon múlik, ahogy a kettes is utalt rá, hogy jól nézel-e ki. Ha jó pasi vagy, a nők örülnek neki, különben meg zaklatásnak veszik.

Szívesen! Nem a szexorientáltságról van szó. Arról van szó, hogy el nem tudom képzelni, hogy azért, mert megyek az utcán, mégis mitől leszek szimpatikus valakinek. Ugyanis azon kívül, hogy látja a külsőmet ruhában, semmiféle információt nem kap arról, hogy mégis milyen ember lehetek. Én azokat az ismerkedési formákat kedvelem, ahol először van valami kötetlen ismerkedés, és ha szimpatikus a másik fél, akkor lesz randizgatás.

Engem nem zavar, ha pl. elkezd velem beszélgetni a buszon/vonaton, odajön egy koncerten/fesztiválon vagy bármi. De ne úgy jöjjön már oda, hogy "helló, randizunk?". Nem, nem randizunk, miért tennénk?

Jöjjön oda, kezdjen el beszélgetni, és ha 5 perc után szimpi vagyok, majd akkor vesse fel a további találkozás lehetőségét. És ha nekem is szimpi az alatt az 5 perc alatt, akkor valószínűleg nyitott leszek rá.

Egyébként meg nehogy az én bűnöm legyen már az, hogy te nem tudsz ismerkedni.

Nálam az ilyen ismerkedés csak akkor jött be, ha többször is utaztunk együtt (pl távolsági HÉV-en), és megvolt a nonverbális kommunikáció előtte. (Szemezés, mosoly, ilyesmi.) Na ilyenkor ha pl a harmadik ilyen alkalommal megszólít, akkor már nyert ügye van.

Vadidegen viszont, nulla visszajelzéssel inkább ne szólítson le.

(Most már nem is jeleznék vissza amúgy, mert kapcsolatban élek, boldogan.)

Utolsó:

1. Nem feltétlen. Korábban rengeteget vonatoztam, és volt, hogy unaloműzésből szóba elegyedtem valakivel. Nem azért, mert akartam tőle valamit, hanem azért, mert volt 2 felesleges órám, ami sokkal gyorsabban eltelik, ha nem csak nézek ki a fejemből.

2. Ha mégis csak emiatt szólít le, és teszi meg az udvariassági kört, akkor is legalább van 5 percem eldönteni, hogy szimpatikus-e, vagy totálisan feleslegesen csesznék el az életemből egy randinyi időt. És akár ő is meggondolhatja magát, ha mondjuk kiesik a kapanyél a számból, ha megszólalok, vagy rohadnak a fogaim, ha kinyitom a szám.

De egyébként nekem az összes kapcsolatom úgy indult, hogy úgy kezdtem beszélgetni valakivel, mint ember az emberrel, nem mint férfi a nővel. Az első párommal chaten ismerkedtem meg, de ott sem párkeresés volt a cél. A másodikkal egy online játékban kezdtünk beszélgetni. A harmadikkal gyakorin, de szintén egy tök átlag téma kapcsán, nem párkeresési célból. A jelenlegivel pedig egy túrán.

Szerintem az ilyenekből sokkal gyakrabban lesz párkapcsolat, mint a teljesen direkt ismerkedésből.

"nőként kérdezem, ha egy szót nem beszélt még veled, csak látott, akkor mégis mit kéne vonzónak tartania a külsődön kívül?"

Nem én írtam, de pont ez az. Semmit. Ne ismerkedjen az utcán. Mert úgy, hogy nem ismer, az, hogy "valami nagyon megfogott benne", azt jelenti, hogy elképzelte, hogy kenne össze a nedveivel. Ami nekem pl. nem jön be.