Mi a nagyonbb hátrány társkeresés során 30+ nőként, a gyereked van (és egyedül élsz), vagy ha vissza kellet költözöd szülőkhöz (de nincs gyerek)?

Kisgyerekkel, elváltan, ápoltam a lerobbant szüleimet, miközben velük éltem.

0 jelentkező volt tartós kapcsolatra, ez akkoriban nagyon fájt, de megértettem.

Ma már hálás vagyok a sorsnak vagy nevezzük bárhogyan, hogy azok a férfiak akik kerülgettek akkoriban nem akartak tőlem semmi komolyat, látom hogyan alakult az életük, kösz nem.

Én szóba állok mindegyik esettel...ha szimpátia s tisztelet kölcsönös, aztán kiderül, ki derül.

Ha normális a nő s a gyerek is..., életkörülmény meg egy másik dolog-kinek így jött össze-kinek úgy, de ha dolgozik a nő-eltartja magát-gyerekét tisztességgel, akkor hol itt a gond?

Sokszor értelmesebb-felelősségteljesebb egy gyereket is nevelő nő, mint egy gyerektelen...persze az állatkert nagy s a sövény is alacsony manapság.

Engem nem zavar a gyerek, mert egyedül nevelem a sajátomat. És nyomós okkal 29 év után nekem is vissza kellett költözöm a szüleimhez.

47/F

Jaaa, és igen, ffi k~nt én is azt tapasztalom, hogy ez olyan hátrány, hogy én se találok társat.

47/F

Gyerek miatt kizárt.

Fizesse csak aki megcsinálta a kölyköt.

Egy gyerek nem akadály, s az sem, ha szüleinél lakik!

F.

Kérdező, én a 0. körben esnék ki ezeknél a férfiaknál:)

("Nincs gyerek? Deee!, OK, majd hívlak...")

Innentől kit érdekelne, hogy a saját lakásomban élek vele és eltartom magunkat, el se jutnánk odáig, de azt gondolom, ez egy tökéletes szűrő.

Neked is, nekem is.

Minek neked olyan, aki ezen a körülményen fennakad? A te helyzeted valóban átmeneti állapotot tükröz, az enyém meg nem - én az utóbbi esetet tökéletesen megértem, nade a tiédet?...

Semmi logikát nem látok benne.