35 év feletti szinglik és barát/barátnő nélküliek, nem féltek a magánytól? Nem féltek attól, hogy ha meghalnak a szüleitek, rokonaitok, akkor mi lesz?

Na látszik hogy nem láttok tovább az orrotoknál. Nemhogx örülnétek neki és kihoznátok a maximumot magatokból.

Ha lenne több gyereked, megcsalva, elváltan , tartást fizetve, az jobb lenne?

Mert a mai valóság ez, nem a holtodiglan...

Bar én még messze vagyok a 35-től, de azt mondanám, hogy soha nem féltem attól, hogy egyedül maradok. Van rengetrg barátom, haverom, ismerősöm, jóba vagyok a kollégákkal, és úgy általában hamar megtalálom a hozzám hasonlókat, akikkel nagyon jól tudom érezni magam.

De leginkább egyedüllétre vágyom. Vannak időszakok, mint most is, hogy inkább társaságba járok, soha nem lennék otthon legszívesebben, de ez hamar átfordul abba, hogy inkább ki se mozdulnék.

A magány jó dolog, és nagyon könnyű rászokni, csak az a baj, hogy egy idő után nem enged el és valami hatalmas dolognak kell ahhoz történnie, hogy pl én ezt feladjam.

Nagyon nagyon kevés nő van akiért hajnaldó lennék akár csak minimális lépéseket megtenni. Az exem ilyen volt, de nem érte meg igazából. Pár szép emleken kívül semmit sem kaptam tőle, minden ugyanúgy maradt, mint előtte volt. Élvezzétek az életet, akár egyedül akár párkapcsolatban vagy a kettőt váltogatva!

"A magány jó dolog, és nagyon könnyű rászokni, csak az a baj, hogy egy idő után nem enged el és valami hatalmas dolognak kell ahhoz történnie, hogy pl én ezt feladjam."

Ez igaz, nekem sincs már élő rokonom, most betegség miatt itthon vagyok 70. napja, kb. emberrel sem beszéltem, ki sem mozdultam, engem sem kerestek, és most érzem magam a legjobban, mindig le tudom foglalni magam valamivel. . Igazából görcsbe rándul a gyomrom,ha arra gondolok, hogy majd vissza kell mennem az emberek közé. Szó ami szó én nem szeretem az életet, de a sok rossz közül ez a legkevésbé rossz, amit nyugalmasan el tudok viselni.

Én ugyan 31 vagyok de tökéletesen látom hogy az összes munkatársam, szar kapcsolatban van, és azt hogy ezek mivel járnak. Nekem ez a probléma egyáltalán nem hiányzik az életemből.

Ezt úgy mondom hogy eddig nálam úgy 6-8 nő próbálkozott is.

És a kolléganők elmondása szerint, én jó pasi vagyok. 1 férfit leszámítva egyébként kizárólag nőkkel dolgozom. Tehát én nem a szűz incel vagyok.

Én nem kívánok azon problémázni hogy mit, mikor, miért teszek. Mire költök pénzt, hova megyek mit csinálok...

Ha valakinek egy kapcsolat kell az életébe én senki lehetőséget nem fogom elvenni. De leszögezném hogy én még irigylésre méltó kapcsolatot nem láttam.

Egyébként meg átlag reggel 4:30-kor megyek el és este 9-re jövök haza munkából. Szóval nem is lenne értelme. Egy hónap úgy 70%-ában dolgozom.

"Bankszakma amúgy?"

EŰ Szakápolás.