Sok ilyen férfi van, aki ennyit irreális elvárásai vannak? Ilyen férfi inkább egyedül van mint megalkudjon?

Azért azt is tegyük hozzá, hogy aki szerinted gyönyörű, az más szerint nem biztos, hogy az.

Igazából ez azért nehéz kérdés, mert butaság lenne azt mondani, hogy "jöjj össze olyannal, aki nem jön be". Ez egy hazugságon alapuló, és minden valószínűséggel kudarcra ítélt kapcsolat lenne.

De azt viszont érdemes átgondolni, hogy tényleg mit és miért várok el? Tényleg annyira zavarna benne az, ami miatt élből elutasítom? Ez szokott lenni a probléma. A tetszés - kicsit tudományosabban fogalmazva - nem egy egyszerű bináris érték, hanem inkább egy intervallum. Oké, van, aki a maximális ideál, de aki némileg eltér tőle, az is tetszhet. És ami még fontos, hogy ne csak ez legyen a szempont. Természetesen ha valaki nem tetszik, akkor felesleges erőltetni. De ahogy írtam, attól, mert nem 100%-ig az "ideál", még lehet vonzó. Ilyenkor pedig nem árt megismerni, hátha a személyisége tudja kompenzálni azt a kis eltérést, amiben a megálmodott tökéletes nőtől külsőre eltér.

Volt olyan nő, aki elsőre nem igazán jött be. Nem mondtam rondának, vagy taszítónak, szó sincs ilyesmiről, de azért volt pár olyan külső tulajdonsága, ami azért eléggé távol állt attól, ami nekem igazán tetszik. De megismertem. A vége az lett, hogy mocskosul belehabarodtam. Pedig tényleg, arcformára is más jön be igazán, alakra is, még a hajszíne sem olyan, amilyen tetszeni szokott... de összességében nem volt ronda. A személyiségével pedig bőven adott akkora pluszt, hogy inkább őt választottam volna, mint egy átlagos személyiségű, de külsőre az ideálomnak 100%-ig megfelelő nőt.

A szomorú a történetben az, hogy ez az érzés nem volt viszonzott.

De bocs a monológért, csak arra akartam példát hozni, hogy van az a kategória, aki "nem az igazi, de egyáltalán nem ronda". Őket is érdemes megismerni. Hátha. Aztán legfeljebb azt mondja, hogy mégsem jön be.