Tényleg nem normális dolog az ha nem volt még barátnőm 23 évesen?

Gondolom önbizalomhiánnyal mentél hozzá, nem? Vagy hogy nem tudsz ismerkedni. Persze hogy megkérdezi, hisz köze van ahhoz amilyen vagy, jelen esetben hogy ezen görcsölsz.

Teljesen más ha már volt és úgy lettél zárkózott vagy úgy zuhantál be magadba/félsz nyitni, mintha még senkid nem lett volna, de ez csak egy szelete az okoknak, amin el lehet indulni. Megkérdezhetted volna tőle hogy ez ciki-e (amit itt), vagy mondani neki hogy téged ez nem érdekel, szívesen ismerkednél, de akkor se dőlsz a kardodba ha nincs senki. Ez nem egy interjú, hanem egy beszélgetés, ahol feltárnak téged, a reakcióid nyilván hatással vannak a kezelésre.

Nem ciki. A lényeg, hogy téged ez zavar, szóval változtassál. Írod, hogy nem kellenél senkinek, szóval MAGADON változtassál. Legyél olyan ember, aki sokaknak kellene.

F

Nem ciki, de félő, hogy ilyen hozzáállással ("...úgysem kellenék egy lánynak sem") ilyen is maradsz és ez már ciki lesz.

Nincs önbizalmad, nem mersz közelíteni egy lány felé, mert félsz, hogy felsülsz, valamit elrontasz, elutasít Téged.

Na, pont ezeknek az ellenkezőjét kell gondolnod! Figyeld meg a társaidat, hogyan kezdenek közelíteni egy lányhoz. Ne hidd azt, hogy az első lány lesz az örök igazi! Ismerkedj, válogass közöttük (a lányok is válogatnak a fiúk között) és aki szimpatikus lesz, kezdj el vele komolyabban szórakozni. Lehet, hogy ő sem jön be Neked (vagy nem jössz be Te neki), ekkor szakítsátok meg a komolyabb kapcsolatot és kezdjetek ismerkedni mással. Aztán egyszer csak rátalálsz az igazira.

Ilyen egyszerű (mégis nehéz, de azért vagyunk, hogy küzdjünk a magunk boldogságáért).

Ffi/79.

De normális.

Valakinek egész életemben nem lesz/nem volt soha senkije. Van akinek meg csak alkalmi futó kapcsolatok jutnak. Nincs megírva az sehol, nem törvényszerű, hogy mindenki megtalálja a párját, mindenki boldog kapcsolatban fogja leélni az életét.