Vannak itt olyan férfiak akiknek 30 fölött sem sikerült barátnőt találniuk? Hogy lehet ezt elviselni?

Én az egészhez való hozzáállásomat változtattam meg, nem görcsölök rajta, tudom hogy balfék vagyok a nökhöz, legalábbis ismerkedés szintjén. Emellett szép lassan szoktatom magam a gondolathoz, hogy esetleg egyedül maradok, de ettöl nem döl össze a világ. Természetesen még nem vetem el semminek a lehetöségét, de nem ezen jár az agyam. Csinálom a dolgom, intézem az életem, igyekszem mindíg javítani a helyzetemen. A biztos hátterem már megvan, éhenhalni nem fogok. Lakás még nincs, de a többi rendben van, ha úgy alakulna hogy holnap befigyel egy gyerek akkor sem lennék beszarva. Igyekszem magamra odafigyelni, azokkal foglalkozni, akik vannak, szülök, tesók, barátok, igyekszek tartalmassá tenni az életemet akkor is, ha nincs társam, és nem azon agonizálok, hogy egyedül egy szar vagyok.

Azt veszem észre, hogy mivel ettöl egyre nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, kihat a környezetemre is, észre veszik rajtam. Remélem ennek a társkeresésben is lesz haszna, és teljes önálló emberként valakinek felkeltem az érdeklödését. Tisztában vagyok azokkal a problémáimmal, amitöl nem megy az ismerkedés, igyekszem ezeket is orvosolni, ez sajnos kevésbé megy, de nem vagyok már elkeseredett. Inkább csak nem értem miért a balfék kategóriába tartozok, de már többször mosolygok ezen mint régen. Olvasgatok, informálódok, beszélgeterk másokkal a párkapcsolatokról, csajozásról, ismerkedésröl, stb.

Kell hozzá egy jó humorérzék is. Sokszor elbízom magam, és úgy érzem, hogy simán készen állok egy tartós kapcsolatra, de sosem felejtem el, hogy ez korántsem biztos, sok évi egyedüllét után nem tudom hogy viselnék egy ilyen kötöttséget. Arra is odafigyelek, hogy ne veszítsek a hozzáállásomból annyit, hogy kiégjek, kategorizáljak, alap igazságokat gondoljak alaptalanul, bizalmatlanságot sugározzak. Persze óvatosabb vagyok mint voltam, és célzottabban keresek, de ez is azért van, mert azt tudom mit NEM akarok, azt hogy mit akarok abban kevésbé vagyok biztos, az úgyis alakul a dolgok függvényében. Sokat dolgoztam az elvárásaim leépítésén is, és közben rájöttem hogy én is sok mindenre alkalmatlan vagyok, vagy sztereotípiák miatt voltak bizonyos igényeim. Úgy érzem, hogy mindezekkel együtt elfogadóbb, nyitottabb, kompromisszumképesebb is lettem, megtanultam átértékelni a dolgokat. Vannak persze alapvetö dolgok amiböl nem adok lejjebb, de ezeket is mind többször átgondoltam, mérlegeltem. Egyre jobban érzem magam a börömben.

Én így tudom elviselni.

38/F