Léteznek olyan férfiak, akik inkább az anyukájukkal akarnak maradni és ezért nem lesz barátnőjük?

izmos férfi férfi 🤣

Na felébredtek a debil 12 éves kis hülye gyerekek!

Nincsenek barátaid? Legyél velük!

Persze hogy léteznek ilyen emberek, kedves kérdező, ilyen pl. a fent említett haverod. Nem hiszel a szemednek?

Én mondjuk különbséget teszek a felnőtt ember és a nagyra nőtt személy között. A haverod, saját véleményed szerint melyik csoportba tartozik?

Van egy barátnőm, aki a "Mérgező szülők" könyvért lelkesedik épp, talán nézz utána. (Neki szenvedélybeteg volt az anyja, és még mindig bűntudata van miatta, hogy nem gondoskodik róla erején felül, miközben az már gyerekként teljesen elhanyagolta fizikailag is és soha egy jó szava nem volt hozzá.)

És vannak olyan anyák, akik maguknak nevelik a gyereket, hogy az ne tudjon önállósodni, jellemzően a párjuk pótlékaként tekintenek rá (főleg, ha fiú), túlzottan kiszolgálják, hogy így uralkodjanak rajta, és irdatlanul nagy bűntudatot sulykolnak bele, hogy "ne merészelje elhagyni" (idősebbként egyre jobb alibi, ha már betegesek), na meg elmarják mellőle az összes nőt, mert senki nem elég jó nekik.

A szeretet nem azt jelenti, hogy másnak nem adhatunk belőle, és több fajtája is van. Lehetünk egyszerre valaki gyereke, másnak párja, másnak meg szülője, ez az élet rendje, egyik sem szűnik meg a másiktól. A jó szülő (és sokan vannak ők is) a gyereket azért vállalja, hogy adni tudjon, az élete egy szakaszának tekinti a vele való szorosabb közösséget, és büszke rá, ha az pont időre megerősödve ki tud repülni a fészekből, a gyerek pedig remélhetőleg hálásan ezért vissza-visszatér, na meg talán hozza később az unokákat is, ami szintén nincs enélkül. A barátodnak nagyon pszichológus kellene, hogy egyszer majd értékesnek, erősnek tartsa magát az anyja nélkül is. Ha nem hajlandó járni, esetleg ajánld neki első lépésként ezt a könyvet.