Ha az olyan nemi sztereotípiákat meghaladtuk, miszerint a nő dolga a házimunka, a nő helye a konyhában van, stb., akkor ugyanezen itteni felhasználók számára ellenben miért evidencia az, hogy "nehogy már a nő közeledjen, a férfi dolga a felszedés"?

"Az udvarlás az nem praktikus szempont, hanem kultúra és biológia. Nincs mindkettőnknek farka, nem hordunk mindketten sminket és vörös rúzst, nem szülünk mindketten gyereket. Nem adunk egymásnak kölcsönösen rózsát. Mert a ki kultúránk ilyen. A mi biológiánk ilyen. Nálunk ezekben a szerepekben benne van a férfiasság és a nőiesség. Mindenki maga dönti el, hogy mit vet el és tart meg belőle, de a legtöbb esetben a gyengéd, gondoskodó nő és az erős, határozott férfi képe megmarad. Ezek alatt a pillanatok alatt szeretünk egymásba és fejezzük ki az egymás iránt érzett vonzalmat, szeretetet. Ezek apró szerepjátékok, amire nekem szükségem van."

Úgy tűnik, nem is veszed észre, mennyire önmagaddal szemben érvelsz. A háztartás milyensége nagyon is kulturális hátterű. Egészen mást jelent az arab világ kulturális közegében, mint Észak-Amerikában. Ahogyan az udvarlás, úgy a háztartás is pusztán kulturális diverzitást ad.

Tehát ha elvetjük a kultúra azon részét, hogy a nő helye a konyhában van, vagy a nő maradjon otthon GYES-en, akkor azzal nem fér össze, hogy "én nem megyek oda egy férfihez, az ő dolga, hogy felszedjen".

Te magad összegzed, hogy kellenek neked ezek a szerepjátékok. A háziasság maga is ebbe vonható, nőies szerepjátékba. Nem a rúzs és a szemspirál, ahogy a férfinek sem a nyakkendő, mert az külsőség, nem pedig tényleges szerep. A kettőt dolgot nem lehet összevonni.

Illetve:

"Leírnád őszintén, hogy szeretnél-e egy barátnőt, aki felszed téged, hogy neked ne kelljen kezdeményezned, a háztartási teendőket, beleértve a főzést, kb. fele-fele alapon osztjátok fel egymás között, a szex pedig kb. minden második alkalommal abból áll, hogy ő lesz a behatoló fél felcsatolható pénisszel, te pedig a befogadó fél kutya pózban, vagy más, a számodra kényelmes pózban?"

Az utolsó mondatot miért is? A nőnek a behatolás az talán valami áldozat volna, egy bevállalandó kényelmetlenség? Neki a behatolás az örömforrás, miképp ez a férfinek, ne tegyünk úgy, mintha a férfinek ezt a "terhet" is felesben át kellene vállalnia tőle a párkapcsolatonban - ellenben a férfi irányába történő behatolás sem a férfinek, sem a nőnek (aki nem is tud "behatolni", csak egy, a teste részét nem képező műanyag darabot bedugni) nem jelent élvezetet. A férfinek fáj (már csak azért is, mert nincs hüvelye, és a nőkből sem mindenki kedveli az anált), a nőnek pedig semmilyen valós érzést nem nyújt. Nálad esetleg a bosszút.

Furcsa dolgok lehetnek a lelkedben, ha a szexre büntetésként gondolsz, amit a férfi fél számára nyújtanál.

Még ha el is marad az orgazmus, a nőnek a szex nem vonható egybe azzal, hogy egy műanyag darabbal pusztán a bosszú érzéséért anális erőszakot vizionáljunk minden második alkalommal "a férfivel szemben is", mint párkapcsolati egyenlőség.

Egyébiránt menyasszonyom van, én kezdeményeztem nála, és én mosogatok, főzök, hajtogatok, rakom el a tiszta ruhákat, viszem le a szemetet a háztartásban - az ő része a mosás. Próbálok minden terhet levenni róla.

Én az itteni női felhasználókról beszélek. Akik egy fentebbi kérdésnél azt írják, nehogy már ők kérjék el egy pasi telefonszámát, olyan férfi nem is kell, aki nem kezdeményez elsőként őhelyettük, milyen életképtelen férfi az, aki udvarolni sem tud, ellenben a másik végről kikérik maguknak a háziasság elvárását a női szerephez társítva, vagy hogy a nő maradjon otthon GYES-en.

"Ugye ez sem fog zavarni, hogy a lány megkéri a kezed és otthon maradsz gyesen, és nyilván az sem, ha gyerekeid csak az anyjuk vezetéknevét kapja, amit te is felvettél."

Már ez sincs feltétlenül így. Egyrészt kiment a divatból (általan nagyon helyesnek gondolva), hogy egy nő a nevét elhagyva csak egy "né" legyen, a férfi tárgya, identitást adó név nélkül, Kovács Jánosné. Másfelől a gyerekeknek is sokan adnak kötőjeles családnevet, nekem alapvetően szikpatikusan (bár ez praktikusan nem tartható a végtelenségig, mert nyolc családnév már kezelhetetlen lesz).

Tehát: ha egyik oldalon képviseljük a nemi szerepek eltörlését, közelebbről a női nemi szerepek hátrányainak meghaladását, akkor ne várják el ugyanezek a személyek a férfitől, hogy "ő hívjon el, én nem megyek oda hozzá".