Fiúk, ti szeretnétek magatok mellé egy "független, erős" nőt?

Erős, független nő vagyok és édesanya. 33 évesen szültem, előtte beutaztam a világot, tanultam, dolgoztam. Van diplomám, beszélek nyelveket. A lányom már 10 éves, így mindkettőnknek sok hobbija van, ami boldoggá tesz bennünket. Én a kreativitásban és a sportban élem ki magam első körben, nem a konyhában, de azért tudok főzni és szoktam is.

Elváltam, de ne azért mert olyan modern vagyok, hanem mert egy idő után már nem működött a házasságunk. Próbáltam megmenteni minden áron, mert egy életre terveztem, de nem sikerült. Nem az volt a baj hogy modern vagyok és független, mielőtt bárki ezzel jönne.

Nem szoktam egyéjszakásokat bevállalni, mert az nem én vagyok. Viszont fontosnak tartom önagam és a körülöttem élők boldogságát és kiteljesedését, amit nem úgy kívánok elérni, hogy mindig el van mosogatva és patika rend van a laksában. Tudod, miért? Mert ezt nem fogja neked senki megköszönni. A halálos ágyadon az élményeid és a szerlemeid fognak leperegni előtted, nem az, hogy mindig el volt mosogatva.

De szerencse kerdese az a resz, hogy kivel talalkozol ossze, olyannal, aki szimpatikusnak tart teged ugy ahogy vagy, vagy olyanokkal, akik nem. Nyilvan a kapcsolat fenntartasa mar nem szerencse kerdese.

A baratnoidhez meg semmi kozom, nem volt sok parkapcsolatom es ami volt, abban sem az volt a problema, hogy ne lettem volna eleg egymagam a ferfinak. De lenyegtelen az indok, mert a szakitas egy tok jogos dolog az esetek 80%-aban, amit az ismerosi korben latok, mindenki valos indokok miatt szakit, es senki nem tartja normalis dolognak a folyamatos veszekedest a parjaval.

Amit a kerdesed vegen irsz, hogy az elet nagyreszt kellemetlen, az pedig azt igazolja, hogy te csinalsz valamit szarul, (nem feltetlen parkapcsolat teren) mert az en eletem pl nagyreszt kellemes, es neha merulnek fel benne csak rossz dolgok.

"Erősnek, függetlennek lenni akkor nem annyit jelent, mint boldogtalannak?"

Nem, de mástól függőnek, önállótlannak lenni annál inkább.

Kérdező el kell tudni fogadni hogy mások máshogy élnek és másban lelik örömüket.

Én nem keresek egyéjszakás kalandot és nincs semmilyen indíttatásom barátság extrákkal jellegű dologra sem. De a logikáját látom annak ez mitől jó egyeseknek és nem ítélem el. Ha valaki így boldog az az ő dolga. Azt pláne nem értem miért probléma ha más etnikumú partnert választ valaki.

Én is szeretnék majd egyszer egy férjet és gyereke(ke)t. De soha nem leszek a tűzhely melegét őrző asszony. Nekem fontos hogy önmagam maradjak egy kapcsolatban és nekem egyedül élve se lételemem a főzés és a patyolat rend és tisztaság őrzése 0-24. Viszont van hobbim vannak állataim vannak barátaim. Szükségem van a velük töltött időre. Ha ez valakinek így sok hát nem engem keres. Ahogy az sem aki szerint csak azért vannak plusz feladataim mert nyílás van a lábam között. Közös teher viselés van vagy nem leszünk együtt. Nincs azzal se gond ha nem illünk össze x pasival mert tudom hogy vannak akik hasonló beállítottságúak mint én.

Én házasságig ellene vagyok a közös kasszának utána se biztos hogy jó ötlet szerintem. Addig viszont pont felesleges. Lesz házassági szerződés amiben az anyagiak mellett a megcsalás is szerepet kap hogy minden tisztázott legyen ha válni kell. Alapvetően nem célom a válás de reálisan gondolkozom sajnos benne van a pakliban.

Olyan egzisztenciát próbálok teremteni ami akkor is fenntartható ha a drága férj lelép és ott hagy 1-2 gyerekkel vagy a kapcsolatunk diszfunkcionálissá válik idő közben. Mert mindig benne van a pakliban hogy minden jó akarat ellenére is eltérő irányba változik két ember és az egymás mellett szenvedésnek nem látom értelmét.

Vannak céljaim és lesznek is akár van kapcsolatom akár nem. Nincs feltétlen szükségem egy párra. A párkapcsolat csak egy plusz az életemben. Épp ezért nem görcsölök a témán.

Számomra a független nő képe ilyesmi. Olyan aki nem játssza a házicselédet akarata ellenére. (Az más ha téged ez tesz boldoggá. Engem nagyon nem) Olyan aki sem érzelmileg sem anyagilag nem dől a kardjába ha összeomlik a házassága. És nem marad benne azért mert valamilyen függésben van a férjétől. Akit nem a férje irányít hanem közösen haladnak előre. Nem azért cselekszik mert Bözsi néni a szomszéd a szülei a falu/város/család mit gondol hanem mert így érzi jónak. Aki nem fél konfrontálódni ha szükséges tud és akar is kommunikálni a párjával a problémákról de azért nem retteg attól se hogy belássa mikor van vége.

Ha a barátnőid az insta képekhez keresnek partnert akkor nem esnek ebbe a kategóriába.

Én tudom mit keresek egy férfiban és ha kell ki tudok lépni egy kapcsolatból. Azt is tudom milyen együtt élni tervezni és milyen a problémákat megoldani. De nem bármi áron. Nem a személyiségem és boldogságom árán.

Az az erős nő aki önmaga tud maradni a párja mellett is nem pedig annak képmása szolgája lesz az évek alatt. Akit nem irányítanak hanem társként együttműködve építik a kapcsolatot.

Nincs azzal se gond ha valaki otthon marad és háztartásbeli lesz viszont ez egy olyan életforma amit nem igazán értek. El tudom fogadni hogy valaki így boldog de megérteni soha nem fogom tudni. Számomra ez egyenlő azzal hogy feladok mindent és létbizonytalanságba függésbe kényszerítem magam.

Tehát nem mindenki egyforma és nem rosszabb az aki más utat választ. A boldogságát mindenki önmagának tudja megteremteni.

Az én lelkemhez rendkívül közel áll a gondolkodásmódod, világlátásod. Csak maradj mindig ilyen. Nem értem az itteni embereket, de alapból a legtöbbet. Semmi sem elég jó nekik, igen magasan van a léc náluk, miközben túrót sem képesek nyújtani.

Egyszerűen ilyen egy igazi nő, a NŐ számomra, mint te. Most már csak meg kell találnom őt, aki egyedülálló. Ez kemény dió, de azért remélem, idővel feltöröm. F

A mai világban az a pasi tud igazán értékelni egy talpraesett, önálló nőt aki korabban pont az ellenkezőjével volt. De most itt nem egy karieristára gondolok, hanem olyanra aki rendesen elvezeti a háztartást, míg a férfi meg intézi a ház körüli dolgokat, felújítást stb, és nem neki kell még főznie is ha normális kaját akar enni, közben meg nem halad a dolgaival. Sajnos nekem volt ilyen kapcsolatom.

Viszont ezt a nagy önállóságot sem szabad túltolni, mert az már ilyesztő lehet. Főleg ha elkezdi irányítgatni a pasit, aki szintén önálló, van saját otthona és nem szereti ha beleszólnak a személyes dolgaiba. Mostani párom ilyen. Független középkorú nő, saját lakással, felelős munkával stb. Jól megvagyunk, de szerintem soha nem fogunk összeköltözni, mert van, hogy közös dolgokban se kérdez meg, hanem egyedül intézi, aztán meglepetésként adja elő, mint a nyaralásunkat. De pl a múltkor az étteremben is ő rendelt, ami a férfi dolga. Kicsit kellemetlen is volt nekem, és meg is jegyeztem neki.

Kívánom, hogy boldog légy a mostani pároddal, de kicsit naivnak hangzik, hogy vele szeretnéd leélni az életed. Sajnos kevés pár marad együtt öregkorukig. Barátnőm is fiatalon házasodot hasonló elképzeléssel, de neki nem jött össze.

Engem is hagyományos értékrend szerint neveltek, és innen tudom, hogy ezekben a körökben az erős, független nő szerepe nagyon sokszor démonizálva van. Ott az erős, független nő egyenlő azzal, hogy csak a karrierjével foglalkozik, állandóan túlórázik, nem jut ideje semmire, mellette érzelmileg egy jégcsap, folyamatosan egyéjszakás kalandokba keveredik, erkölcsileg nulla, és csak a pénz számít neki. Elhiszem, hogy ez nem tetszik neked, mert ez valóban nem egy tetszetős jövőkép.

Számomra az, hogy valaki erős és független nő, azt jelenti, hogy akkor is meg tud állni a lábán, akkor is tudja fizetni a kiadásait, ha nincs mellette férfi, aki eltartsa, van önálló véleménye, és tájékozott. Egyébként nagyon sok olyan ismerősöm van, aki feminista/támogatja a női egyenjogúságot, és mellette van gyereke.

A munka amúgy alapból nem értem, miért ekkora probléma, átlag felnőtt ember dolgozik, és szerintem teljesen normális, ha abban, amit csinál, próbál fejlődni és előrejutni. Belehalni nem kötelező, ezt ugyanúgy ki lehet vitelezni abban a 8 órában, amíg ott vagy.

Én egyébként szeretek főzni, másokra is, de azért a páromtól elvárom azt, hogy ne olyan személy legyen, hogy előttem még soha nem főzött magára, mert 'zasszonydóga. A munkámat tekintve nekem mindig fontos volt az, hogy azt a valamit, amit napi 8 órában csinálok, szeressem is, úgyhogy gimitől kezdve tudatosan terveztem a karrierem, több diploma is kell hozzá, de szeretem is, megy is, és nem feszítem magam keresztre, sőt, ennek ellenére nekem is a társas kapcsolataim számítanak a legtöbbet (amikre marad idő akkor, amikor már nem tanulok/dolgozok). Alapvetően monogám típus vagyok, az egyéjszakás nagyon nem az én világom, de ha valaki csinálja, lelke rajta. Ha pedig más etnikumúval vagy azonos neművel jön össze, azért sem ítélek el senkit. Az utazás meg egyébként kiválóan tud kapcsolatot építeni, általában ha szoktam, akkor barátokhoz/barátokkal (és egyébként ezt viszonylag olcsón is meg lehet úszni, nemcsak luxusnyaralások vannak), és hihetetlen jó érzés valaki mással felfedezni egy új helyet, egy új kultúrát, és közös emlékeket gyártani. :)