Miért rontom el ezt már hosszú évek óta? És hogy kellene csinálni, ha nő vagyok?

Hazatért külföldről egy srác, s most újra összefutottunk. Régen is tetszettünk egymásnak, de valahogy mindig foglalt volt valamelyikünk, nem jött össze. Most hogy visszajött a munkahelyére hivatalból megint fogunk többször találkozni. Nagyon örült nekem, ittunk egy kávét, de ezt régen is szoktuk, kérdezgetett rólam, tudom, hogy majd kiugrott a bőréből, egyértelmű volt. Viszont a bökkenő, egy utoljára én utasítottam vissza őt. Kettő, túl kimérten reagálok a közeledéseire, és ez mindig így van.

Tudom, hogy bejövök neki, hisz ezt rég megbeszéltük, látom, hogy még mindig így van, és mégis rettegek attól, - és más férfiaknál is ugyan ez volt, - hogy nyíltan beflörtölök, vagy egyértelműen kinyilvánítom h szeretnék vele összejönni, és ő majd megaláz, hogy félreértettem a dolgot, nem akar tőlem semmit.

Ezért aztán kedves vagyok, de olyan baráti, semmi szexuális felhang, vagy érzelmi. És érzem, hogy elXaszom, mindannyiszor már életemben.

Miért vagyok ilyen, hogy tudom, hogy rossz, és mégsem tudok változtatni.

Mit tegyek, fogok vele újra majd találkozni, mit lépjek felé?

Már 30 felettiek vagyunk mindketten, én nem csak szexet akarok, de szerintem ő sem így volt régen velem.