A magukat csúnyának, nyominak, szerencsétlennek tartó nők miért nem akarnak ismerkedni? Jobb az internet névtelenségébe burkolózva elméleteket gyártani? Vagy ugyanolyan figyelemvadászok, mint Instán meg Facebookon?

Egyszerűen érződött rajtuk a sértődöttség és hogy ők boldogtalanok. Most őszintén mit tudsz írni arra, ha állandóan azt irogatja neked, hogy ő milyen ronda ??? Én nem akarok senkinek a pszichológusa lenni

#37 vagyok, írtam, hogy nem vagyok ronda. Ennek ellenére soha nem kezdeményeztek nálam idegenek sem az utcán, sem társasági eseményeken, sem tömegközlekedésen, sem online. Arra nem foghatjuk, hogy azért történt így, mert mindig egy rakás barátnőmmel együtt voltam, mert nincsenek barátaim, olyan helyekre is simán járok egyedül, ahová tipikusan párban vagy ismerősökkel szokás menni (mozi, étterem, kávézó, vagy csak kiülni egy parkba). Az a lényege a mondandómnak, hogy nem úgy működik a dolog, hogy a nő részéről elég csupán annyi, hogy létezik ahhoz, hogy férfiak tömegei (vagy akár csak egy) kezdeményezzenek nála. Igenis szükséges a flörtölés, szemezés, mosolygás idegenekre, ha azt szeretnéd, hogy kezdeményezzen nálad. Ezek közül egyiket sem teszem/tettem soha, ennek eredményeként soha senki nem jött oda hozzám. El tudom képzelni, hogy ha egy kevésbé előnyös kinézetű nő próbálná mindezeket csinálni, akkor inkább röhejessé válna vonzó helyett, ezt pedig épeszű ember nem akarja. Megnézni persze megnéznek, de ez egyáltalán nem jelent semmit. A feleségével és 3 gyerekével sétáló pasi is megnéz, a nagyfater is megnéz, a 12 éves kissrác is megnéz engem és egy millió más nőt is, aki épp szembe jön vele, nagy dolog. Ülhetnék egy kávézó teraszán egy órát vagy egy egész életet is, megnéznének egy millióan, de attól még egy sem jönne oda beszélgetni.

Utolsó, nekem mindig akkor jöttek oda ha vidám voltam, vagy ha nem is vidám de más dologgal voltam elfoglalva ami érdekel. Nem szemeztem, csak pl néztem hogy de helyes kutya, vagy de jó cucc a boltban, vagy valami érdekességen gondolkodtam, vagy a másik, pl a páromra gondolok hogy megnevettetett reggel és mosolygok magamban, erre odajönnek. Rájuk se néztem csak max ahogy belekerültek a látómezőmbe, de nem fókuszáltam én senkire nem is láttam kik vannak ott. És mégis ilyenkor az jön le nekik hogy rájuk mosolyogtam. Úgyhogy ha utálsz szemezni, akkor is bejöhet, pl zenét hallgatsz az utcán ami igazán tetszik, megnézel valamit ami érdekel, vagy beszélgetsz telefonon, bármi.