Mint ha idot ugrottam volna egy hosszu parkapcsolat utan?

Hát, én nem tudom, hogy mit jelent a "régi vágású" férfi.

Leéltem már pár évtizedet, de személyesen udvaroltak, és nem

virtuálisan játszmáztak.

Jöttünk, mentünk, művelődtünk, szórakoztunk.

Attól tartok, hogy a legtöbb ember ugyanattól fél, mint te.

"Ha férfi vagy légy férfi!", hogy a költőt idézzem.

Indulj "vadászni". Nem a neten.

Az életben.

Az online társkeresőket tényleg felejtsd el. Kivéve persze, ha időmilliomos vagy és golyóálló a lekoptatásokkal szemben. És ezt úgy mondom, hogy a feleségemet online társkeresőn találtam meg.

Viszont 30 évesen, egy 2 éves kapcsolat után kezdtem társkeresőzni és piszok nehéz volt. Kamu profilok, fél mondatos bemutatkozások, soha vissza nem jelző nők, túlzott elvárások, stb.

Az online társkereső férfiként olyan, mintha fognál egy gépfegyfert és vaktában lövöldöznél, mint egy őrült, remélve, hogy valami "értékes vadat" találsz el.

Nőként meg kb olyan, hogy egy csapat őrült vadászik rád gépfegyverrel és nagyon vigyáznod kell, kinek engedd, hogy eltaláljon...

Őszintén gőzöm sincs, hol lehet manapság 30 fölött ismerkedni, ezért fordultam anno én is a társkeresőhöz. Klubok nincsenek, szórakozóhelyhez már öreg az ember 30-on túl, könyvtárba már senki nem jár, tánciskola (próbáltam azt is) már csak a koreográfiáról szól, mindenki siet, nincs idő beszélgetni. Szerintem 30-on túl manapság elég esélytelen az ismerkedés.