Fiatal, értelmes, csinos nőként valóban a "sikerem a sikertelenségem"?

Sziasztok!

Diploma előtt egy évvel, budapesti lányként írok. Volt már kapcsolatom, voltam szerlemes, de mivel múlt idő, így keresem tovább AZ igazit.

A karantén ideje alatt beszélgettem egy fiúval, vagyis férfival, 28 éves érett férfi.

És teljesen kiábrándultam belőle, sorra jöttek elő a gondok. Egyik percben még sikeres, komoly embernek tűnik, aztán testápolóval kenegette magát "alszizás" előtt, megmondta, mit vehetek majd fel, kivel találkozhatok majd, és ellenezte azt is, hogy mesterre menjek tovább.

Nem vagyok tökéletes, de azt hiszem, nincs velem probléma.

Alacsonyabb, formás lány vagyok, ismerőseim szerint szép arccal, beszélek nyelveket, van jogsim, nem anya szoknyája mellett élek, mindjárt végzek a sulival, dolgozom mellette, vannak céljaim. Pozitív, vidám, értelmes lánynak tartom magam.

Talán az lehet a baj, hogy többnek érez sok fiú magánál? (Neki mondjuk OKJ, míg én egyetemen vagyok, beszélek nyelveken, ő nem, jól tanulok, ő bukdácsolt, beszédes, pozitív vagyok, míg ő sarokba húzódó).

Hol, hogyan tudnék olyan férfiakkal ismerkedni, akik nem járnak el bulizni nélkülem, akik pár éven belül családot alapítanának, akik nem rettennek el attól, hogy esetleg le kell nyírni a füvet?

Segítsetek, hol a bqj?