Van olyan hogy egy pasi azért nem tud becsajozni mert nemtud beszélgetni nőkkel?

Azért a címben szereplő kérdés elég komoly... Mégis hogyan lehet úgy "becsajozni", ha nem tudsz a lányokkal beszélni?

Mondod, hogy "D#gunk?", aztán szavak nélkül menne minden?

Amúgy az is elég beszédes, hogy a barátaid is elmaradtak mellőled, mert meguntak. Szerinted egy nő majd nem fog megunni?

#3 bárcsak minden nő ilyen lenne,azt tapasztalom,ha egy pasi nem ügyes valamiben,jöhet a következő!

Kérdező! Mert a bulizás ördögtől való,aki discoba megy pokolra jut:).

Valamiért a sorstársaid is mind ezt mondják...

Elmentél volna bulizni, csapatban bátrabb az ember. Sötétben te is a lányok is szebbek. Nem kell inni,cigizni a zene a fények a hangulat a barátok a tekerő csajok látványa hatással lett volna rád, bármi tapasztalat alakulhatott volna.

#4 aki így áll hozzám, az meg is érdemli, hogy ne ismerjen meg.

Na nem mondom, hogy egy kihagyhatatlan élmény vagyok, de azért látszik rajtam, hogy szorult belém értelem és szívesen beszélgetek. Másrészt ha valakinek írok egy hasonló terjedelmű választ, mint ez (erre értettem a magas labdát), akkor azért én a magam oldaláról már nyújtottam valamit, amire illene hasonló választ adni, nem pedig teljesen másról faggatózni, mintha meg sem kapta volna az üzenetem.

#8: Mellesleg mi az, hogy faggatóznak? Nyilván megkérdezik, hogy ki fia-borja vagy. Azt te már faggatózásnak veszed, ha puhatolóznak? Ha meg nem teszik, akkor meg az a probléma, hogy egy-két szavas válasszal lerendeznek, mint ahogyan a fentebbi példád is mutatja. Na most akkor mi a jó? Érdeklődni? Kérdezősködni? Kíváncsiskodni? Vagy lesz#rni az egészet? Vagy mindkettő vegyesen?

"... ennyi tellett zavarukban..."

Mitől lettek volna zavarban?

#9 az a faggatózás,mikor nem reagálnak arra, amit válaszolok, hanem teszik fel a következő kérdést.

Például: ott a biomban, hogy szeretek edzeni.

Srác rám ír, hogy láttaa leírásomban, hogy edzek, hova szoktam járni?

Én válaszolok neki, hogy többnyire otthon szoktam, mert ott nem kell várnom arra, hogy szabad legyen valami és engem gyakran zavar, hogy mászkálnak körülöttem, de lábazáshoz szeretem magam meghajtani és ahhoz meg kellenek eszközök is, szóval mostanában eljárok a Flóriánra.

Adott egy válasz, ahol lehetne kérdezni azt, hogy azért megyek-e oda, mert arrafelé lakok (és annak kapcsán lehetne beszélni arról, hogy szeretek-e ott lakni, ő hol lakil, melyik a kedvenc részem Budapesten, ahol szívesen laknék avgy ahova szeretek járni és miért, ennek kapcsán lehetne beszélni helyekről, ahova akár *khm* együtt is elmehetnénk), lehetne beszélgetni arról, hogy otthon vagy teremben edzeni kényelmesebb a srác szerint és ő mit és miért preferál, ő hogy kezdett el edzeni (ez is befolyásolhatja a preferenciát), lehetne beszélni arról, hogy az edzés intenzitását például hogy lehetne növelni saját súllyal otthon (adhatna tippeket is), lehetne szó a bérlet árakról vagy a termek felszereltségéről (adhatna tippet, hogy hova mehetnék, ahol több eszköz van vagy kisebb a forgalom)...

És ez csak egy téma, egy válasz, amire ezerféleképpen lehetne reagálni és el lehetne indítani egy beszélgetést ebben az irányban, ami átívelhet a lakhely felé, a további sportok felé, amiket esetleg űzünk vagy űztünk, lehetne beszélni a táplálkozásról, randira lehetne hívni.

De nem, mit csinál emberünk?

-Ahha értem, az jó. Látszik az alakodon is. :)

-Köszi. :)

-Szívesen.

*10 perc néma csend a döglött beszélgetés emlékére*, majd:

-amúgy dolgozol vagy sulizol?

Én pedig kezdetek egy újabb litániát arról, hogy hol dolgozom és mit tanultam, ő azt ugyanúgy letudja egy ahával, majd megkérdezi, hogy a szüleimmel lakok-e vagy megkérdezi, hogy merre jártam tavaly nyáron vagy bármit egy teljesen más témában, amit ugyanúgy nem fog kihasználni és ugyanúgy hagyni fogja, hogy csak pofázzak anélkül, hogy érdemben hozzátenne a beszélgetéshez.

Vallom, hogy egy jó beszélgetés több folyószöveget tartalmaz, mint kérdést. Nem kell mindig kérdezni, hogy valami folytatódjon. Elég reagálni úgy, hogy a másik is tud rá valamit mondani. Elég adni valamit az embernek magából, hogy az, aki kíváncsi rá, viszonozza. Normális esetben.