Ha nem volt sose/nem szeretnél sose párkapcsolatot, mivel foglalod el magad?

Ahhoz igazán funkcionális analfabétának kell lennie valakinek függetlenül attól, hogy mi a párkapcsolati státusza, hogy ne tudja magát feltalálni egyedül. Főleg most itt volt a lehetősége mindenkinek a kijárási korlátozás ideje alatt, hogy kiélje kreatív hajlamát, erre mit tapasztalok? Csomóan majd' megbolondulnak nagy otthonlétük közepette, mert képtelenek feltalálni magukat.

Oké, én is kimozdulok, amikor már szenvedek, de attól még rengeteg minden le tud kötni itthon is annak ellenére, hogy elég nagy a mozgásigényem; lehet gépen tanulni, olvasni, fordítani, játszani, rajzolni, szerkeszteni, és ez kimondottan csak gép előtt ülést jelent. Ezen kívül kotyvasztani, takarítani, lakást csinosítgatni, origamizni, olvasni, zenét hallgatni, új kártyajátékot tanulni, edzeni, modellezni, "diy-ezni", festeni, gitározni és a többi. Szóval azért az internet aranykorában olyan kijelentést tenni, hogy otthon unatkozik valaki, ahhoz igazán agyhalott kriplinek kell lennie.

Van párom, de tipikusan az a személy vagyok, akinek ha egyedül van, úgy ia jó, ha kapcsolatban, úgy is. Ez olyan, mintha évszakokról beszélnénk. Szeretem a nyarat, mert lehet csinálni csomó dolgot, de ha tél van, annak is megvan a maga varázsa és oda is van csomó ötletem, hogy mit csináljak.

Tök egyedül nőttem fel, mindig kicsit magányos farkas voltam, nem érzem szükségletnek az ölelést, persze ha van, az jólesik.

Amikkel lefoglaltam magam:

Rajzoltam, sztorikat írtam, tanultam (ennek kapcsán kutatásokban segítettem), dolgoztam, edzettem, utazgattam, barátkoztam/a barátaimmal lógtam... Finoman szólva volt mindig dolgom, amit élveztem csinálni.

Miért ne jutna eszembe?

Ezek szerint ha párkapcsolatban vagy, akkor semmit sem csinálsz?