Ha egyszer senki nem szereti más kölykét nevelni, miért vállalnak mégis ennyi gyereket? Nem gondolnak a következményekre?

sokszor felelotlenul vallalnak gyereket

de van hogy nem; nem csak az olyan kapcsolatokban lesz gyerek, ahol elore latni, hogy pl a no eroltette mert ezzel akarta megmenteni a kapcsolatot vagy mittudomen. neha tonkremennek kapcsolatok, senki nem ugy hazasodik, hogy akkor majd egyszer elvalok.

ide meg foleg szingli 20-30as pasik es nok irogatnak, egy 40es, 50es ferfi akinek szintúgy van mar gyereke siman osszeallhat egy gyerekes novel, sok az ilyen patchwork csalad. haveri koromben is van olyan, akinek meghalt az apja, az anyja meg csinos 40eskent siman talalt maganak egy normalis férfit aki elvalt, es lett egy ilyen patchwork csalad. nyilvan nem a meg csajozasi korszakukban levo sracok fognak arra a valaszra nyomni, hogy elfogadnanak egy gyereket, mikor a legtobb ide iro srac meg ott tart hogy hogyan varrjon le minel tobb not.

Röviden a 2 választ, ami ugyanaz, le is írtad:

- Nem gondolnak a következményekre? Nem.

- És a lehetséges válaszok közül az 1.

Nekem is van egy csomó ismerősöm, akik alkalmatlanok egy komolyabb kapcsolatra vagy szülőségre. Felesleges nekik szólni, hogy nem kéne gyereket vállalni, mert bevállalják... Aztán pár év után rinyálnak, hogy nem megy.

Sokan vállalnak felelőtlenül gyereket. Itt is többféle opció van.

- a nő így akarja a férfit megtartani

- azt gondolják a már ingatag kapcsolatot majd a gyerek helyrehozza

- társadalmi nyomás

- szülői nyomás

- becsúszott

Nyilván itt egyik esetben sem lesz tartós örökkönörökké a kapcsolat.

Viszont, bár kevesebb, de bőven van olyan példa is, amikor tulajdonképpen adott minden, biztos, stabil - vagy legalábbis annak tűnő - kapcsolat, anyagi biztonság, ház, autó, jó munka. És a gyerek születés után pár évvel az egyik fél kikacsint a kapcsolatból. Lehet nő, lehet férfi. Az én közvetlen környezetemben lévő ilyen esetben a férfi kacsintott ki, 10+ év után, egyedül hagyva a feleségét és két óvodás korú gyerekét. És ők nem 1-2 év után vállaltak gyereket, együtt voltak már vagy 8 éve, mire eljutottak addig hogy legyen gyerek. Aztán mégis ez lett a vége, a pasas már az új nővel él. Szóval rengeteg oka van ennek, nem feltétlenül az, hogy alkalmatlan valaki egy párkapcsolatra. De sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Ennyi erővel akkor kapcsolatot se keressen senki, mert úgyis szakítás a vége.

Őszintén nem tudom, miért teszik. Egyeseknek visket a méhük, másoknak meg kell egy új hobbi. De mikor azt mondom valamelyik habzó nyálú gyereketakarok bolondnak, hogy oké, töltsd el velül fél évig minden szabadidőd, különösen a hétvégéket, vállalj gyerekmegőrzést vagy csak számold ki, hogy ha tisztességesen fel akarod nevelni, az mennyibe fog kerülni és neked lesz-e annyod akár egyedül is, akkor már megy a hőzöngés, hogy mit képzelek, minek szórakozzon ilyennel. Oké, akkor ne. Akkor szórakozz majd akkor, ha megcsináltad, hajrá. Arról nem is beszélve, hogy sokan meg sem beszélik ezt a partnerrel, csak önhatalmúan kihisztizik a gyereket meg összehazudnak mindent, hogy legyen, vagy egyszerűen felcsináltatják magukat szándékosan felelőtlenül védekezve.

Én kitapostam ezt az utat, kipróbáltam magamon, hogy akarok-e gyereket és ez alapján azt mondom, nem kell gyerek vagy ha igen, nem mostanában és nem a semmiből. De ha valaha lesz, akkor már nem csak enni meg szarni lesz, hanem teszek bele rendesen pénzt és időt, hogy ne olyan lelkisérült csődtömeg csóró legyen, mint a többség, akit csak úgy, gyakran harmadmagával kiszartak indulatból...

Mert az emberek önzőek. Nem azt nézik, hogy a gyereknek mi a jó, hanem hogy saját maguknak mi a jó. És nekik jó lenne gyerek. Mert ők úgy szeretnének babázni, mert már dolgozik bennük az ösztön, mert már szülők felől nyomás jön, hogy mikor lesz már unoka, mert akarnak valakit, aki öreg korukra gondoskodik róluk, mert ezt várja el a társadalom, mert a baráti körből egyre többen szülők és a legfőbb téma a gyerek.

Valahogy olyat nem nagyon szoktam hallani, hogy gyereket vállalok, mert én olyan türelmes, erős, kitartó ember vagyok, stabil a kapcsolatom, van elég pénzünk, értek a gyerekekhez és megvan hozzá a lakásunk, egzisztenciánk.

Aztán meg csodálkozunk, hogy egyre több az egyedülálló szülő és a lelkileg sérült, félresiklott életű roncs...

Egyszerű: aki nem szeretné más gyerekét nevelni az ne ismerkedjen olyannal akinek van gyereke. Meglepnek a válaszokat, annyira degradálóan írtok a gyerekvállalásról mintha tárgyakról beszélnétek és nem élőlényekről.

Miért hiszitek,hogy mindenki felelőtlenül vállal gyereket? Mi az,hogy viszket a méhe?Mi az,hogy a legegyszerűbb gyereket csinálni?

Akik házasságot kötnek,gyereket vállalnak vélhetőleg azért teszik mert közös jövőt terveznek. Aztán az élet buktatói, a konfliktusok, esetleg szülői háttér "rásegít" arra,hogy mégsem tudnak együtt élni. DE: ha a válaszokat nézem szerintetek senkinek nem kellene kb gyereket vállalni?

Nekem jól működött a házasságom.Boldogan vállaltunk gyereket. Aztán a férjem fiatalon súlyos beteg lett, évekig ápoltam, és eltemettem... Fel tudtunk erre készülni?Egyedül maradtam a gyerekkel és az én döntésem volt,hogy vállalok-e egy újabb kapcsolatot, és abba miként élek.Van párom, akinek már az elején elmondtam,hogy nem szeretnék összeköltözni senkivel, nem szeretnék több gyereket vállalni. Ennek tudatában alakítottuk a kapcsolatunkat ami jól működik. Senki nyakában nem varrtam a gyerekemet és nem szorulok senki anyagi támogatására. Van otthonom, állásom,a gyerekem tanult,vettünk Neki egy lakást és már külön él, dolgozik. A barátommal kifejezetten jó a kapcsolatuk.

Számtalan közelemben élő példát tudnék arra mondani,hogy tudatosan vállaltak gyereket a kapcsolatban, és tudatosan élik meg azt az időszakot is amikor egyedül maradnak a gyerekkel esetleg.

Ha belegondolunk: ép ésszel senki nem megy bele egy olyan kapcsolatba szülőként ahol a gyerekét pulyának nevezik és feltételezik,hogy csak azért kell a másik fél,hogy felnevelje a gyerekét. Ugye, nem gondolja senki,hogy a gyerekes szülők kapcsolatkeresése erről szól?

Párom pl azt hitte az igazihoz ment férjhez 18évesen...

A srác gazdag szülők gyereke, sokadik generációs mezőgazdaságból élő erdélyi család, többszáz hektár föld, többezer marha, többezer sertés, rengeteg pénz...

Aztán a srác 23évesen kitalálta, hogy itálja a szüleit, jöjjenek el magyarországra, és kezdjék a 0ról...

Itt aztan belelógott a keze a bilibe, rájött, hogy az élet szar, szülei meghaltak, bátyja kisemmizte az örökségből, 26évesen elkezdett inni, aztan 27evesen elkezdte verni az asszonyt... majd mikor az 5eves gyerek szeme lattára kessel kényszerítette, hogy legalább gatyán bellül verje ki neki, akkor másnap a párom anyaotthonba menekült... en csak 4évvel később jöttem a képbe, az még egy hosszú sztori lenne.

Amúgy való igaz, eleinte utáltam más gyerekét nevelni... majd zavart, hogy nem tudom megszeretni és el kell jatszam, hogy szeretem, hogy nehogy megbántsam...

Aztan egyre többet láttam a természetében saját magamból, és egyre kevesebbet az apjából...

Ma 13év után mar a saját lányomként tekintek rá... hiába csak 6évesen került hozzám, rengeteget jasznál az én mimikámból, az én kifejezéseim jönnek ki a száján, az en hobbim lett az ő hobbija, az en kedvenc zenéim alapozták meg az ő mai zenei izlését... az en sztoriaim miatt mondott nemet a füvező haverjainak, és az en tanácsaim alapján választott magának tanulmányi irányt...

Egy szóval most ő a legjobb barátom... akit totálisan a saját képemre formáltam.

Pedig elsőre totálisan ellenszenves kis fasztorlaszt láttam csak benne.

Több diplomás vagyok, 25 évesen jöttem össze a volt férjemmel, 33 évesen szültem, egzisztencia rendben volt és a férjem akarta jobban a gyereket. Mégis egyedül maradtam a gyerekemmel, elváltunk. Amikor bevállaltuk még nem láttam előre.

Nyilván én is első körben elvált apukákkal ismerkednék, nem akarnék szingli pasit aki pulyának nevezi a lányomat. Mondjuk nem ismerkedem aktívan mert kiráz a hideg a társkeresőktől, élőben meg nem könnyű.

Ha egyedül maradok sem halok bele, jól érzem magam így is.

De tudod, gyerekvállalásnál senki sem úgy kezdi hogy kinek fogok kelleni, ha válunk.