Azzal, hogy autoimmun beteg lettem végérvényesen 0 esélyem lett arra, hogy szűz pasiként a jövőben családom lehessen?

50-60 évesen az emberek többsége nem igényel gondozást. Majdnem minden kolléganőm 50 fölötti és aktívan dolgoznak. Apám 62 vagy 20 éve diagnosztizált cukorbeteg mégis teljes mértékben önellátó és normál munkarendben dolgozik. Öregapám 70 fölött volt mikor kezdtük látni hogy ideje kicsit besegíteni. Ne tegyél úgy mintha általános lenne hogy a gyerekek (akik nem mellesleg 30 után vállalnak saját gyereket tehát mikor téged kellene istápolnia még iskolás gyerekei lesznek várhatóan) jellemzően már segítik az amúgy még munka köteles szüleiket.

Ami engem illett lehet a nagy szerelemben (ami mondjuk gyanús ki se alakulna ha megismerlek mert amit eddig mutattál nagyon unszimpatikus) szóval ha fülig szerelmes lennék lehet vállalnám a veled és a betegségeddel járó problémákat de gyereket tuti nem vállalnék ha ilyen nagy eséllyel örököl egy súlyos genetikai hibát. A 20 százalék azt jelenti 100 lehetséges érintett születésből 20 ilyen.

A legyen aki rám nyitja az ajtót mentalitás miatt meg akkor se biztos hogy családot alapítanék veled ha amúgy egészséges leszel.

Én besegítek az idős nagyszüleim gondozásába. Soha nem várnám el a gyerekemtől hogy ezt végig csinálja. Mindenkinek meg van a saját élete. Csak azért mert megszültem és felneveltem nincs jogom megnyomorítani az életét akár 10-20 évre. Senkinek nem lenne joga ezt megtenni a gyerekével szerintem.

Elvárhatom hogy elvigyen bevásárolni vagy ha otthonba kényszerülök meglátogasson és ha jól neveltem ezt külön nem is kell kérnem. De hogy a xart mossa alólam na azt nem. Arra vannak a szakképzett ápolók.