Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
30+-os szűz srácoktól kérdezem: létezik, hogy ilyen korban annyira válogatósak legyetek, hogy elutasítotok egy lányt?
Tegyük fel a lány érdeklődési köre megegyezik a tiétekkel, szerelmes belétek, és ragaszkodik hozzátok. A lány egyébként csinos, átlagos testalkatú, más fiúk szerint igen nőies tulajdonságokkal bír.
Talán picit temperamentumosabb mint ti, ha feldühítik, de egyébként pedig titeket hagy érvényesülni, sőt, bejön neki, hogy még sosem volt barátnőtök.
Ilyen helyzetben tényleg elutasítanátok olyan apróságok miatt, mint a magasság vagy a szemszín? Vagy inkább egy elutasításnál az dominálna, hogy tartotok egy kapcsolattól?
Egyedul az elso adott ertekes valaszt...
Termeszetesen egykoruak vagyunk, egyezik a gondolkozasunk, es a terveink is a jovore.
Azzal lettem elutasitva, hogy nem vagyok barna szemu es eleg magas.
Én ugyan nem vagyok még 30 (s remélhetőleg nem is érem meg) de miböl gondolod hogy ha valakinek nem volt még nője, akkor az bárkit elfogad?
Ez az igénytelenség ugyan jellemzö a férfiakra, de pont nem azokra akik nem jöttek össze senkivel, mert annak olyan oka is van hogy nem akarunk akárkivel összejönni
Esetedben könnyen lehet hogy hazudott az illető és egész más ok miatt nem fogad el téged, nem a külsőd miatt, azt kell elérned hogy bízzon benned és akkor nyert ügyed van
De ahhoz el kell nyerned a bizalmát, és a vonzalmát is!
Én egy 31 éves szűz srác vagyok és habár a 2 nem függ össze szerintem, de igen, létezik. A példában, amit említettél, nem feltétlenül az ilyen apróságok miatt utasítanám vissza, egyszerűen vagy azért, mert nem az én esetem, vagy mert nem működik köztünk a kommunikáció.
Ettől függetlenül szerintem nem szabad annyira leadni az igényeket, hogy bárkivel összejöjjön az ember, mert több éve nem alakult semmi.
Nem igazán értem, mivel adott jó választ az első, szerintem pont ő az egyedüli, aki helytelenül látja ezt a témát, valóban én sem azért vagyok szűz, mert nem kaphattam volna meg senkit sem az évek alatt, hanem mert így döntöttem bizonyos szituációkban, amiket egy percig sem bánok.
27 vagyok, de valószínűleg érvényes lesz rám is pár év múlva a kérdésed. Az én igényeim inkább nőttek az elmúlt évekhez képest, mintsem leadtam volna belőlük. Ha már eddig nem jött össze és eddig kibírtam*, akkor ezután is ki fogom bírni. A legnagyobb önszembeköpés lenne, ha most már leállnék bárkivel, aki van, attól függetlenül, hogy mondjuk fintorgás nélkül nem tudok hozzáérni.
*Persze "kibírás" alatt azt értem, hogy nem öltem meg magamat, de a sebek soha nem múlnak el és a személyiségemben beállt torzulások, az élethez, a saját sorsomhoz és a másokhoz való érdektelenségem már soha nem fog módosulni. Mondhatni, egy lélek nélküli testté váltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!