Nőknek társkeresés ha vezetők akkor tényleg nehéz?

Szerintem az ilyen nőknek (teljesen jogosan) magasabb az igényük, ezért nincs esélye náluk akárkinek. Ezt a férfiak is tudják, ezért nem is próbálkoznak, megkímélve magukat a kudarcélménytől.

Aki pedig attól fél hogy a nője többet keres, az tipikusan az a pénz es farokméregető, nemhogy kapcsolatra, de a "férfi" jelzőre sem alkalmas...

Szerintem egyébként hülyeség hogy félnek a pasik az okos nőktől. Aki maga is okos, az magához valót fog keresni, a hasonló hasonlót vonz. Természetesnek gondolom, hogy -ahogy egy modell nem jön össze a kicsi kövér kopasz pasival- úgy egy HR vezető se jön össze egy sggét vakargató, ambíció nélküli alkalmazottal, mert magához valót akar

Szerintem semmivel sem lenne nehezebb nekik párt találni, ha normálisan állnának hozzá. Minimális az a férfimennyiség, akik ettől megijednek, azokkal meg szerintem jó érzésű nő ne is kezdjen, mert az ilyenek tényleg megragadtak ott, hogy a nőnek a konyhában a helye meg szülje a gyerekeket.

Én inkább ott látom a problémát, hogy az ilyen nők magas életszínvonalon élnek. Ha ezt 0-ról teremtették meg saját maguknak az még a jobbik eset (főleg ha nem felejtették el közben, hogy honnan jöttek és milyen utat jártak be).

Ha viszont már a családjuk is jómódú, akkor egy újabb ütközési pont, hiszen ilyen családokban eleve gyakran kinézik azt, aki nem üti meg ugyanazt a szintet (tehát nem tartozik a KSH legfelső decilisbe), hát még ha a lányuk is sikeres az további vesszőparipa nekik, hogy "kislányom, miért állsz le ilyen rangon aluli emberekkel, nem igaz, hogy nem lett volna jó az x aki orvos az y aki ügyvéd vagy a z akinek több sikeres cége van."

Tehát a magas életszínvonal miatt eleve csak a felső decilisekből tudnak válogatni, mert hiába nem várják el, hogy pénzes legyen a férfi, az azért jól esne nekik, hogy ha ők elnyaralnak évi 2 milliót, ezt a férfi is engedhesse meg magának.

És ezzel alapból a merítőkosár maximum 20-30%-ából válogathatnak és erre jönnek rá a szokásos kritériumok.

Egyébként én úgy vettem észre (lehet, hogy csak azért, mert az anyagi helyzetet leszámítva ha külsőre bejövök, akkor meg szoktam ütni a mércét), hogy a kritériumok nem a nő részéről túl szigorúak. Persze nagyobb eséllyel zár ki olyanokat is, akik például dohányoznak, emiatt akik beleesnek a körbe úgy tűnhet, de én nem így látom.

"megijednek tőlük"

Már ha lehet az megijedésnek nevezni, hogy kellene a búbánatos francnak egy nagyszájú, irányító hárpia.

1-eske szerint akkor nem vagyok "férfi" ha nem jön be nekem egy másik férfi....

Értelmes érvelés, vajon melyik genderhez tartozol 1-eske?

Egy "nő" ott kezdődik, hogy nőies, kedves, szertnivaló, csinos, stb.

Nem pedig egy tohonya bugris.

amúgy kérdező, amiket elírtál, nem túl jellemző női munkakörök, de ezt úgy írtad le, mintha annyira rendszeres, és egyértelmű lenne.

Te is valami furcsa álomvilágban élsz.

Létezik ilyen, de ritka, akiket ismertem, kb még lőtávolságon belül sem szeretném látni, nemhogy közelről.

Szerintem azon múlik, hogy mennyire olvad ez a szerep össze a személyével. Bennem sok dolog van, ami red flag lehetne egy velem ismerkedő embernek, de képes vagyok ezeket a dolgokat rugalmasan és természetesen kezelni és levetkőzni egy társaságban vagy kapcsolatban.

Kicsit olyan ez, mint mikor valaki vegán. Szerintem magával az étrenddel sok ember megbékélne, de többségük egyszerűen annyira meg van huzatva agyilag, hogy nem jó velük lenni. Egyszerűen irritálóak és megrögzöttek.

Ha valaki vezető, de otthon csak egy nő marad, aki gyengéd is tud lenni és kemény szakmai témák mellett érdekli pár olyan hobbi és egyéb dolog, ami közelebb hozza a többi emberhez, akkor szerintem ez nem jelent gondot. Csak sokan annyira élvezik, hogy ők a nagy komolyak, hogy kiveszik belolikaz ember. Miközben az általam legintelligensebb és legtekintélyesebb ember simán bevállalja, hogy hülyüljön és lealjasodjon a mentoráltjaival.

Nekem sem jelentett ez soha gondot. Egyébként sem veszem magam túl komolyan, akármennyire is hisznek annak.

@9 nem hiszem. Volt, aki próbált belemagyarázni ezt-azt a tényekbe (biztos azért vagyok mérnök, mert, biztos karrierista is vagyok, biztos ilyen meg olyan vagyok, biztos lenézem őt), de a többség barátságos volt velem és nem is nagyon került később szóba a dolog semmilyen szinten. Ha támadónak is éltem meg valamit, inkább próbáltam rácáfolni és annyit mondtam csak, hogy "kérdezz meg egy olyan embert, aki jobban ismer már" vagy "tegyél próbára".

Az ismeretségi körömben vannak olyan emberek, akik egyszerűen úgy is dicsekednek, hogy nem akarnak. Valahogy mindig oda kerekedik ki a történet, hogy ők jók és kész, te meg kezded magad úgy érezni, mint aki rossz ajtón nyitott be... Én próbáltam erről elterelni a figyelmet mindig is és arra fordítani a vélt előnyeimet, hogy élmény legyen velem lenni és inkább inspiráló és előrébbvivő, mint feszélyező. Ez némileg be is jött a mostani párom esetében.

Sokszor van, hogy az ember nem a megfelelő mentalitással találkozik és sokszor ő maga sem veszi észre, hogy rosszul áll hozzá valamihez vagy valakihez.