Ha nem változtatok magamon akkor örökre egyedül maradok?

Kérdés, hogy te mennyire akarsz barátnőt. Én most, őszintén megvallom, annyira nem.

Régebben engem is nagyon zavart, hogy olyan vagy, amilyen... de ez kezd elmúlni.

Nézd, elkezdhetnék "megváltozni", meg "fejlődni". De én egyszerűen alapból egy lassabb, unalmasabb ember vagyok. Nem igazán vagyok sportos. Jó, persze, szeretek sétálni/túrázni, de azért valljuk be, ötvenedjére végigsétálni a környéken elég unalmas.

Kifejezetten jól el tudok lenni (egy nekem tetsző) videójátékkal. Doom, Wolfenstein, TF2, Sid Meier's Civ, Gta, akármi.

Ha találok jó videókat (elektronika, gépjármű téma érdekel elsősorban), azokkal is el tudok lenni. Párszor megtörténik, hogy egy filmet többször megnézek (mondjuk évente egyszer-kétszer), mert annyira tetszett. Ez biztos beteges, de hát nem is vagyok teljesen egészséges: enyhe autizmussal élek. Gyerekkoromban vagy százszor megnéztem a Némó kapitányt. Ez ilyen. Azért azóta nem vagyok olyan súlyos eset... 😂

Kifejezetten sokáig el tudok lenni azzal, hogy az elektronikai cuccommal szórakozom (hobbi elektronika). Kisebb telefon meg számítógép gyűjteményem van.

Barátnőm eddig nem volt, és sosem voltam a társaságok közepe. Az közösségi életben elvárt normákat valahogy betanultam, de mind a mai napig nehezebben kezdeményezeo embereknél, a megnyíláshoz, barátkozáshoz meg nekem idő kell. Nem, nem vagyok szocfóbiás.

Miért írtam ezt le? Elsősorban azért, hogy (hozzám hasonlóan) te is elkezdd eldönteni, hogy ki is vagy valójában, mit akarsz az élettől, milyen élményeket szeretnél, mi érdekel úgy igazán.

Nézd, én is "változtathatnék" magamon. Eladhatnám az elektronikai cuccaimat, a "gyűjteményemet", a steam fiókomat, letörölhetném a játékaimat, leiratkozhatnék a kocka témájú csatornákról.

Ehelyett minden nap elmehetnék edzeni, nyomhatnám a szteroidot, mindennap (a magam étvágyához képest) éhezhetnék "fogyókúra" címszóval.

Fehéríttethetném a fogaimat rendszeresen (ami úgyis visszasárgul), belőhetném a hajam.

Eljárhatnék rendszeresen bulizni... Bár, itt őszinte leszek, néha elmennék ám a szaktársakkal egy jót inni, csak egy betegség miatt nem ihatok alkoholt... És nem bízom benne, hogy ellen tudnék állni a "csábításnak" + elég hülyén nézne ki, hogy miközben a többiek isznak egy jót, addig én kortyolgatom a szörpöt... 😂

Szaporíthatnám a szót feleslegesen, de nincs értelme: a lényeg annyi, hogy én elkezdtem rájönni, hogy ki vagyok.

Nem vagyok extrovertált, partiarc. Egyáltalán nem. Nem vagyok sportos. Nem vagyok a szakmában sem kifejezetten kiemelkedő (villamosmérnöki kar), nem vagyok zseni.

Egyszerűen egy otthonülő szürke egér vagyok, és ez egyre kevésbé zavar. Nyilván elsősorban az ilyen lányok között kell keresgélnem (nem, nem zavar a túlsúly).

Amin gondolkodom, az az, hogy elmenjek valami tánctanfolyamra. Pszichológus, meg rokonok is javasolták... Én úgy táncolok, mintha egy elefánt méretű néni dübögne a helyi járaton, meg a bokám is rossz a tánchoz (többször kifordult balesetek miatt), de hát egy próbát megér.

Egyébként gyakorin próbálkoztam "ismerkedni", de nem igazán élveztem ezeket a "beszélgetéseket".

Ismerkedős oldalaknak számomra nem látom sok értelmét, tekintve, hogy nem egy ilyen "nerd" srácot fognak keresni mondjuk Tinderen, mint én. Ennyi önkritikám azért van.

Fiús szakra járok (villamosmérnöki, a gimiben nem voltam közkedvelt, a buszon leszólítgatás annyira nem az én pályám. Mondjuk volt olyan, hogy majd' fél óráig beszéltem egy idegennel, ez egy idős úr volt.

Mindenesetre kérdező, csak azt tudom javasolni, hogy ismerd meg magad, gondold végig mit akarsz. El tudsz lenni egyedül, vagy szenvedsz. Partiarc, extrovertált vagy, vagy csak szenvedsz ha túl sok ember van körülötted.

Üdv, 19F

#12

Nem, nem két végletben gondolkodom. A "partiarc": direkt írtam velem szinte teljesen ellentétes tulajdonságot. Ok, nem fogalmaztam világosan: azt akartam ezzel sugallni, hogy adott ember egy bizonyos szintnél nem tud tovább "fejlődni", változni. Szerintem. Aztán cáfoljátok meg, de én nem feltétlen vitázni vagyok itt: csak leírtam a véleményemet.

A "lelkileg vagy fizikailag akadályozott" részt sehol nem írtam. Ha a válaszomból az jött le neked, hogy én ilyen vagyok, azt nagyon sajnálom.

"esetlen" Igaz. Ez az introvertáltságtól független. Vagy független-e? Aki kevesebbet érintkezik az emberekkel, nyilván nagyobb eséllyel lesz bizonyos szituációkban esetlenebb. Az "esetlen" szót se értsd félre: akkor van problémám, ha kifejezetten ismerkedni akarok lányokkal. Igen, akkor hajlamos vagyok leblokkolni. Ez ilyen.

"unalmas" Ez embertől függ. Én kicsit unalmasnak tartom magam, de nem azért, mert introvertált vagyok.

#11

"azt akartam ezzel sugallni, hogy adott ember egy bizonyos szintnél nem tud tovább "fejlődni", változni"

Dehogyisnem. Csak ehhez az kell, hogy az illető jól tudja, vagy MEGTANULJA fokozatos rászoktatással, hogy jól viselje azt, hogy egy előre HAJSZÁLPONTOSAN meg nem határozható ideig teljesen viszonyítási pontok nélkül kell boldogulnia, és viselnie azt, hogy nincs belső kapaszkodó, ez addig van, ameddig a változás zajlik. Ha nem akar túlságosan szenvedni, akkor a változást föloszthatja több apró fázisra. De ha valaki igazán akarja, akkor igenis meg lehet csinálni, akár teljesen ellentétes személyiséggé is változhat, ahhoz képest, amilyen a változás előtt volt, csak el kell határoznia, hogy akármi jön útközben, nem fogja félbehagyni, hanem kitart, és végigcsinálja, amit elkezdett. Annyi és olyan új tulajdonságot tud(na) bárki kifejleszteni saját magában, amennyit és amilyet csak akar, ha van benne akaraterő, és képes kihúzni a fejét a s*ggéből, meg a saját beszűkült kis világából. A legtöbben azonban elsősorban túl gyávák ahhoz, hogy erre az útra rá merjenek lépni.

»A "lelkileg vagy fizikailag akadályozott" részt sehol nem írtam.«

Dehogynisnem:

1. "egy betegség miatt nem ihatok alkoholt..."

2. "meg a bokám is rossz a tánchoz"

Legalább olvasd már vissza magadat.

"Ez az introvertáltságtól független. Vagy független-e?"

Abszolút. Én például alapvetően introvertáltnak tartom magam, mert engem az egyedüllét tölt föl (egyébként a kifejezés kitalálója, Carl Gustav Jung is EZT határozta meg elsősorban az introvertáltság legelső ismertetőjének: az introvertált az egyedülléttől, az extravertált a társas kapcsolatoktól, a másokkal történő interakciók révén töltődik fel). Korábban sok mindenben nagyon esetlen voltam, akkor nem voltam kimondottan introvertált, inkább valahol a kettő között. Most viszont, tényleges introvertáltként minden eddiginél keményebb és magabiztosabb vagyok, és hajszálpontosan tudom, mikor jön el az ideje, amikor valakit el lehet küldeni a jó büdös francba.

"Igen, akkor hajlamos vagyok leblokkolni."

Ez nem introvertáltság. Ez szociális inkompetencia.

"Én kicsit unalmasnak tartom magam,"

Ez nem azért van véletlenül, mert nagyon korlátolt, behatárolt az érdeklődési köröd?

"Dehogyisnem. (...)

De ha valaki igazán akarja, akkor igenis meg lehet csinálni, akár teljesen ellentétes személyiséggé is változhat, ahhoz képest, amilyen a változás előtt volt"

Ezzel nem értek egyet. Természetesen bírálni fogod a témát, de például egy Nick Vujicicből nem lesz futtballsztár. Erre gondoltam. Azt már mondani sem akarom, hogy egy néma ember ne akarjon olyan szónoklatokat tartani, mint H-tler. Tudom, ez csak a fizikai korlát. Lelki korlátnak mit írjak, hát, nem is tudom... Mindenkinek meg kell találni, hogy milyen területen jó (jobb), értékes.

Ugyanígy emberi kapcsolatoknál is... ha az illető kocka, keressen kocka barátokat! Még ha az ilyen emberek ritkábbak is, mert nem igazán "elfogadott" ez az életvitel, érdeklődés. Miért kell rögtön magát, meg a személyiségét átalakítania?

Szerintem elég szomorú lenne, ha mindenkinek (vagy az emberek túlnyomó részének) szinte ugyanolyan, a többség, vagy a bölcsek által "elfogadott" személyisége lenne.

Személyesen nem ismersz engem, simán fel tudom venni a jópofa dumás, vicces srác álarcot is (ezért van pár haverom az egyetemen), de... belül nem ilyen vagyok...

Akik tényleg magamért szeretnek és elismernek, az... az az édesanyám és a nagymamám. Érthető, ha egy barátnő előtt már nem akarom megjátszani magam.

"Dehogynisnem:

1. "egy betegség miatt nem ihatok alkoholt..."

2. "meg a bokám is rossz a tánchoz"

Legalább olvasd már vissza magadat."

Basszus, tényleg ebből sikerült ezt kibogoznod? Melyik a lelki akadályozás? Elismerem, hogy a betegségem miatt soha nem fogom egy igazi egyetemi parti hangulatát végigélni. De... ezzel még tudok együttélni. A betegség adott.

A bokám meg féltucatszor kifordult. Kifordult röplapbda közben, szalagavatóra gyakorlás közben. Ezt akartad hallani? Tessék. Tudom, mindjárt jön a huhogás, hogy műttessem meg.

"Ez nem introvertáltság. Ez szociális inkompetencia."

Te, figyelj! Lehet. Én érthető módon nem tudom magamat diagnosztizálni.

Említettem, jártam pszichológusnál... Bár, elsősorban nem azért, mert féltékeny vagyok a lányoknál, hanem egy nagyon nehéz időszaka volt tavaly az életemnek, amit segített feldolgozni, tanácsokat adott, segített meghozni egy nagyon nagy döntés etc. Ez már inkább magánéleti téma, amiről nem szeretnék többet beszélni.

Itt fontosnak tartom a fejlődést, esetleges önfejlesztést. NEM a teljes személyiségünk megváltoztatását! Hanem a fejlődést.

Én is fejlődtem, ez tény. Tény, hogy 10.-11. osztályos korom óta eredményeket érek el az életben, lelki és fizikai értelemben is.

Ez viszont nem hozza magával azonnal az önbizalmat, ami nélkül esélytelen ismerkedni. Nekem abból nincs sok... Természetesen, biztos szociális inkompetencia. Aha... Nem.

Látom, hogy miben jobbak nálam egyesek, látom, hogy én is jó vagyok pár dologban, vannak jó tulajdonságaim...

De az önbizalom nem jön magától. Attól sem lett igazán önbizalmam, hogy edzettem, mert edzettem egy ideig. Nekem igazán az szokott önbizalmat adni, amikor "elérek valamit", büszke lehetek magamra. De őszintén kérdem, az edzés nem egy ilyen dolog? Nekem nem az edzés szokta felnyomni az önbizalmamat, hanem egy kiadós meló a tanyán (még akkor is, ha ez furcsa), egy jó beszélgetés ismerősökkel. Esetleg az, ha mondják, hogy jól nézek ki.

Ennyi. Biztos rosszul vagyok bekötve.

"Én kicsit unalmasnak tartom magam,"

Ja, igen. Úgy látszik, hogy tisztábban kell fogalmaznom: unalmasnak tartom magam A TÖBBI EMBER SZÁMÁRA.

"Ez nem azért van véletlenül, mert nagyon korlátolt, behatárolt az érdeklődési köröd?"

Autistaként ez szinte kötelező. Egy ilyen embert valami nagyon érdekli, de szinte csak az.

Egyébként nem tudom. Nem tudom, hogy mit értesz "behatárolt" alatt. Azt, hogy csak egy téma érdekel, vagy mondjuk csak öt? Mikortól van az embernek behatárolt érdeklődési köre?

"Természetesen bírálni fogod a témát, de például egy Nick Vujicicből nem lesz futtballsztár."

SZEMÉLYISÉGről beszéltem. Tudod, mit jelent az? Ha nem, javaslom, guglizz ki valamilyen értelmező szótárt, és nézz utána a pontos jelentésnek. Bocs, de az effajta "példákkal" csak magadat égeted, mert ahhoz, ami(ket) ezzel kapcsolatban írtál, tényleg kő ostobának kell lenni.

"Miért kell rögtön magát, meg a személyiségét átalakítania?"

Nem KELL. Egy szóval sem mondtam. De arra hivatkozni, hogy nem lehetséges, az nem egy érvényes kibúvó, mert konkrétan NEM IGAZ.

"Szerintem elég szomorú lenne, ha mindenkinek (vagy az emberek túlnyomó részének) szinte ugyanolyan, a többség, vagy a bölcsek által "elfogadott" személyisége lenne."

Ettől nem kell félned. Kb. akkora a valószínűsége, mint hogy záros határidőn belül kihal az emberiség, koronavírus ide vagy oda.

"Személyesen nem ismersz engem, simán fel tudom venni a jópofa dumás, vicces srác álarcot is"

Aha, RÓLAM meg te feltételezed, hogy nem látnék át rajta.

"Tudom, mindjárt jön a huhogás, hogy műttessem meg."

Hülye vagy, már ne haragudj. Műttetni akkor kell, ha elszakadt. De annyi eszed lehetne, hogy pl. utánanézel ilyesmiknek:

[link]

[link]

[link]

és végzed ezeket a gyakorlatokat. Például.

"Nem tudom, hogy mit értesz "behatárolt" alatt."

Többek közt azt is, hogy a behatárolt érdeklődési terület esetében nem igazán foglalkoztatja az illetőt az, hogy ez a bizonyos behatárolt terület hogyan illeszkedik a nagyvilág működésének egészébe, és hogyan befolyásolja azt, és ezen keresztül, urambocsá' a hétköznapi emberek életére milyen hatással van.

"SZEMÉLYISÉGről beszéltem. Tudod, mit jelent az? (...)"

Húha, na ne, te SZEMÉLYISÉGRŐL beszéltél, úgy, hogy az egész eredeti válaszom ERRŐL szólt???

"To conclude, your basic personality type cannot change – however, you can (and should!) change the aspects of your personality that you are unhappy with. By doing this you will strengthen your shadow traits and become a more well-rounded individual, even though your dominant traits will still remain the same."

Én erre gondoltam. Igen, egy cikkből idéztem. Milyen kő ostoba vagyok.

"Nem KELL. Egy szóval sem mondtam. De arra hivatkozni, hogy nem lehetséges, az nem egy érvényes kibúvó, mert konkrétan NEM IGAZ."

De igaz, hogy nem lehet teljesen. Mi vagy te, Jézus? Kapsz az élettől egy alapot, azon tudsz dolgozni, kihozni a maxmimumot. Fizikai és pszichés értelemben is.

"Aha, RÓLAM meg te feltételezed, hogy nem látnék át rajta."

Miért, honnan a francból ismernélek? Nyilván akkor átlátsz az emberek lelkén, arcán, de akkor ezt a tehetségedet kamatoztasd, és ne gyakorin dicsekedj a tehetségeddel! Komolyan!

A szomszédunk szószerint elmebeteg, börtönben volt, a családja elmenekült előle, de ha az ember először találkozik vele, teljesen normálisnak tűnik. Többször kérdezték már tőlünk, hogy mégis mi bajunk vele. Hát mégis mi, végülis csak közveszélyes...

Persze ebbe is bele lehet kötni, amikor az elmebeteg egyszer normális(nak tetteti magát), egyszer meg nem, az nem ugyanaz a szitu, amikor valaki, amúgy nulla önbizalommal/életkedvvel összeszedi magát egy társaságban és próbál jófej lenni. Úristen, kőbuta vagyok.

"Hülye vagy, már ne haragudj. Műttetni akkor kell, ha elszakadt. De annyi eszed lehetne, hogy pl. utánanézel ilyesmiknek: (...)"

Hűha, lehülyéztek. Nyilván szakadásom még nincsen. Annyi eszem lehetne... Hát, most értelmi fogyatékosságomról tettem tanúbizonyságot azzal, hogy nem hallottam ilyen gyakorlatokról... Ejnye.

"Többek közt azt is, hogy a behatárolt érdeklődési terület esetében nem igazán foglalkoztatja az illetőt az, hogy ez a bizonyos behatárolt terület hogyan illeszkedik a nagyvilág működésének egészébe, és hogyan befolyásolja azt, és ezen keresztül, urambocsá' a hétköznapi emberek életére milyen hatással van."

Ennél cifrább megfogalmazást még nem hallottam, de ok. Ha ez a "behatárolt érdeklődési körű" definíciója, akkor én nem vagyok ilyen.

Sőt, még a gyári munkás sem ilyen. Mert a gyári munkásnak lehet fogalma sincs, milyen munkafolyamatot csinál, és miért. Viszont a munkája nem zárja ki, hogy legyen hobbija...

A te definíciód szerint egy nagyon beszűkült érdeklődési körű emberre is rá lehetne húzni, hogy neki nem "behatárolt" az érdeklődési köre.