Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, ha egyetemen minden kiszemeltem megközelíthetetlen?
Hosszú, úgyhogy akinek a tl;dr kérdések nem jönnek be, az ne próbáljon frappánsnak szánt egymondatos odamondással reagálni 2 sor elolvasása után. (úgyis lesz, próbálom ignorálni)
Egész nagy létszámú szakon vagyok (3. évben 60 feletti létszám).
Ebből körülbelül 50-en lányok.
Ennek ellenére nagyon kevesekre mondanám azt hogy saját ízlésem szerint csinos.
Egyáltalán nem darázscsípőjű, 165+ magas modellalkatú lányokat kerestem soha sem, első és eddig egyetlen barátnőm is teljesen elütött a kollektív tudatban élő "jó nő" közízléses képtől.
148 centis, kifejezetten kis mellű, olyan sajátosan aranyos lány volt. A kapcsolatunk kezdete után szerettem meg nagyon úgy ahogy volt. Az az igazi gyerekbarátságból kialakult kiskamaszos vonzódás, majd kamaszkor végi-fiatal felnőtt elei párkapcsolat volt a miénk.
(kicsit sajnálok is visszagondolni rá, ezért ilyen szentimentális a megfogalmazás).
Szóval egyáltalán nem valami aberrált pornón szocializált kép él bennem a nőkről, nagyon sok lányban más-más fajta szépséget meg tudok látni.
De a legtöbbeknek a személyisége az ami fél pillanat alatt minden érdeklődésemet elfújja.
Úgyhogy nagyon keveseknél érzem azt hogy "őt jó lenne megismerni, talán összepasszolnánk".
De amikor valamilyen beszélgetést próbálok kezdeményezni, általában olyan távolságtartást, és érdektelenséget találok, hogy elképeszt. Hogy ez a beszélgetés kezdeményezés mennyire sikerül életszerű beszélgetésre az változó, de igyekszem valamilyen hétköznapi "egyetemistás" témával megszólítani, ami nem indiszkrét, amolyan semleges téma.
Na arra nem jöttem még rá teljesen hogy egy ilyen "egyetemi élet" topikból hogyan lehet értelmesen átvezetni a témát arra, hogy kicsit rálássak a személyére.
Volt már hogy sikerült egész hosszasan beszélni egy ilyen lánnyal, de azt vettem akkor észre, hogy egyoldalú az érdeklődés. Oké, hogy visszajelölt fb-n, és ott is hajlandó volt hosszabb, összetett mondatokban válaszolni, nem csak a lepattintó jellegú "ok", "igen-nem", "hát igen" válaszokat írta, de akkor is egyoldalú volt. Ha én írtam beszéltünk, ha nem írtam akkor nem.
Idővel hanyagoltam is a lányt, és ahogy számítottam, nem is beszéltünk többet. Azóta már közös óránk sincs.
És ebbe rendre belefutok. Olyan igazi jégkirálynőket fogok ki állandóan, akik nem a társaság közepe-féle lányok, de mégse örülnek neki hogy egy szolíd, kulturált stílusban megszólítja őket egy srác.
Az ilyen lányok elvileg nem a fittyögő, nagyképű, "kő kóla?" féle srácoktól kapnak agyhugykövet?
Némelyiknél az is bejátszott a képbe hogy borzalmasan eminens jelleme volt.
Ha valaki ki akarja forgatni a szavaimat, akkor tessék csak, írja le hogy biztos mekkora linkeskedő tanulni nemakaró suttyó vagyok, hogy én az egyetem mellett párkapcsolatra is szeretnék időt szánni.
Mindenesetre nekem fura, hogy valaki nem golyózik be attól hogy éves távlatokban a suli, és a hazaingázás teszi ki a napját.
(volt egy eset amikor kiderült hogy a csajnak van barátja, akkor azt mondtam hogy sorry, nem tudtam, így már értem).
De nem értem.
Elvileg a fiatal, egyetemista korosztályon belül kifejezetten gyakori lányok körében is hogy hó't magányosak.
Nem a kocsma tündére típusú lányokra gondolok, akik minden HÖK-ös esemény után 30 képet posztolnak hogyan pózolnak macifröccsel. Nekik nyilván nincsen egy egész hónapuk két kapcsolatuk között.
Hanem a tényleg visszahúzódó, közösségben csendesebb lányokra gondolok.
esetleg van olyan hogy valakinél még 20 éves kör körül sem indulnak be azok a hormonok amik tankönyv szerint 15 körül már mindenkit meg kéne hülyítsenek?
Vagy pont mindig a lelki beteg lányokat találom meg?
Igazából az se lenne baj, de jó volna valami épkézláb recept, hogy hogyan lehet zárkózott, valami miatt gátlásos lányokkal ismerkedni.
Vagy az is jó, ha csak azt írja le valaki, hogy ő hogyan fejlesztett tovább beszélgetést az egyetemi kötelezettségekről a másik megismerésének irányába, anélkül hogy egyoldalúvá és kéretlenné vált volna.
Ja, igen: Még annyi hogy ragaszkodok a személyes ismerkedéshez.
Semmi kedvem ínhüvely gyulladást kapni tinderrel, meg társaival.
Meg ilyen addiktív önámításnak érzem ezt.
Felszállsz a buszra, állsz a pályaudvaron, ülsz az óraközi szünetben és már nézed hogy van-e mach-ed.
Nekem ez nagyon úgy fest, hogy elhiteted magaddal, hogy beleteszel munkát a "keresésbe", de közben csak "lottózol" egy húspiac oldalon, ahol minden lányra napi 150 jobbra húzás jut.
Meg nem az van, hogy a "régi lovagi" erények közt a jó kiállású közvetlenség, és személyesség az amit nagyon értékel egy lány?
Vagy ez is hoax, és tényleg csak a szerencse kérdése hogy pont jobb passzában hogyan értékel egy lány? (belegondolva hogy néha ugyanazért a mondatért a hónap egy bizonyos szakában mennyire máshogy tudott reagálni volt barátnőm, nem tűnik hülyeségnek ez sem).
Vagy csak nem tetszel neki, attól hogy szolid lány és nem akar veled ismerkedni nem lesz lelkibeteg vagy érzéketlen. Én sem jópofizok önként olyannal aki nem tetszik. Soha nem tettem, fölösleges.
Próbálkozz tovább majd csak lesz olyan aki szimpatizál veled.
1) Az ilyen szolid egyetemista lányoknak kb mindig van baratjuk
2) Átlagos férfiként kb 10/1 nő akinel lehet esélyed SZINGLI nőket nézve. Tehát foglaltak közt a fele jó esetben
3) És akkor a karrieristakrol, leszbikrol, egyéb okból ismerkedni nem akarókról stb szó sem esett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!