30 éves vagyok, és soha nem volt még barátnőm, sőt randizni sem voltam soha. Mivel nálam még sohasem volt semmi, ezért ennyi idősen már elképzelhető, hogy nem is lesz?

Mivel nehezen viseltem a nemet, előjött a hősszerelmes, szenvedő énem, amivel csak megutáltattam magamat a nőknél, holott először keresték a társaságomat, és jóképűnek is tartottak. Amikor ez az oldalam előjött, már kerültek, én meg megsértődtem minden kudarc után. Így ment a gimnáziumban, majd az egyetemen is. Ennek eredménye lett az, hogy akikről sosem gondoltuk volna, még azok is lehagytak... Nagyon nem indultam annak, de mégis lúzer lett belőlem, mert nem tudom, hogy mi fán terem egy kapcsolat. Nem tudom, hogyan kell viselkedni, mit kell mondani, tenni... És 30 vagyok... Egyetlen randim sem volt eddig... Nagyon nem értek a nőkhöz, sem a párkapcsolatokhoz... Van, aki szerint hiába nézek ki jól, és tetszem a nőknek, amint ismerkedni akarnak, kiderül, hogy totálisan alkalmatlan vagyok bármire is a munkámon kívül.

Impotens biztosan nem vagyok, mert még csókra sem volt esélyem, nemhogy szexre...

Éppen ez az... Annyira vágyom már rá, hogy ezért vagyok pornófüggő is, mert "normálisan" nem tudom kielégíteni a vágyaimat... Nincs alternatíva. Akkor kerültem ebbe bele, amikor úgy tűnt, hogy végre lehet kapcsolatom. Tetszettem a lánynak, és ő is nekem, de szokás szerint túlerőltettem, és végül semmi másra nem kerülhetett sor, minthogy hazakísértem... Ez az eddigi csúcs, amit feltudok mutatni, és ez is 5 éve volt... A dolog különlegessége, hogy egy helyen dolgozunk, így láthatom a pasiját is, aki helyettem lett neki, mert én nem tudtam, mit kell csinálni...

Ma már nem vagyunk egymással beszélőviszonyban sem. Zokon vettem, hogy váltott, ő meg csalódott... Továbblépett, nekem meg maradt a pornó egyre nagyobb dózisban... Meztelen nőt a valóságban még nem láttam, akit lehetett volna, azt ma más teszi helyettem...