Van itt olyan lány aki nem sikeres a fiúknál?

Nem nézek ki jól, depressziós vagyok a sikertelenség miatt, introvertált vagyok.

21/L

Én sem nézek ki jól, szintén introvertált, csendes vagyok és eléggé önbizalomhiányos.

20/L

Én sosem voltam népszerű, netről volt viszont kapcsolatom évekkel ezelőtt.

Nem szeretek csinosan öltözködni, majdnem mindig magam alatt vagyok hangulatilag, és nem tudok megnyílni.

Nem igazán félek. Inkább attól félek, mennyire nem tudom elképzelni a jövőmet és mit akarok, nem attól, hogy nem lesz férfi az életemben. Csak azért nem kell pasi, hogy legyen.

Igen, én.

A pasiknak nincs ízlése, ez minden.

Ne haragudjatok, hogy nem egyedülállóként írok ide.

Nekem van barátom jó ideje, de ez a szerencsének is köszönhető volt.

Bár volt előtte két barátom, mindkettőnek pótlék voltam, mindkettő kijelentette, hogy nem is szerelmes belém, meg is csaltak. Az egyik párszor ki is vesézte, hogy mi néz ki rajtam szarul. Nyilván mivel a béka feneke alatt volt van az önbizalmam, akkor ezt annyiban hagytam, örültem neki, hogy van valakim.

A mostani barátomnál is érzem ezt a pótlék dolgot, csak nem mondja ki.

Ő kedves, de érzem. Alig néz rám mostanában-pár éve. Szex havonta 1 alkalom.

Vagy két havonta.

Egyszer megmutatta részegen-nem én kértem, azt a nőt akibe nagyon-nagyon szerelmes volt, hát igen, gyönyörű nő volt. A másik két barátomnál is előjött ez, mindkettőnek volt egy-egy nagy szerelme. Nem én. :D

Szerintem, ha ő szakít velem, akkor többet nem próbálkozom.

Én elvagyok a kis világomban, az egyedülléttől nem félek, hiszen most is magányosnak érzem magam, gyerekkoromban is sokat voltam egyedül, tiniként is. Akkor komplett fantáziavilágot építettem fel és úgy vészeltem túl.

Ez mostanában is működik néha.

tudom ez picsogásnak tűnik, de olyan mintha csak lakótársak lennénk.

Az ismerősi körömben (ha lehet annak nevezni, pedig alig találkozunk, jó ha évente 1-2x) 4 magányos nő van még. Mindegyik negyvenhez közelít, kettőnek kb 8-10 éve nincsen barátja, másik kettőnek soha nem volt senkije. Nem akarom egyenként leírni, de sok minden közrejátszik. Elvannak ők is, az egyik nagyon szenved, azt tudom. Ő neki tini korától a férj-gyerek volt az álma.

Én már régóta nem lány vagyok, én is negyvenhez közelítek.

Nálam is az a fő ok, hogy ronda vagyok. Nyilván lehet próbálkozni ezzel-azzal, de a megoldások többsége ideiglenes és akkora változást nem is hoz. Cserébe szinte mindegyik sok időt és energiát igényel, ami hosszabb távon, a mindennapokban élhetetlen.

A nem túl megnyerő külsőhöz hasonló személyiség társul: sótlan-szótlan, unalmas, semmilyen.

Idősebb koromtól félek. Úgy 40-45, max. 50 éves korig szerintem még csak-csak elvan az ember egyedül, utána már nagyon rossz és nehéz. Viszont egyelőre elképzelni sem tudom, hogy bírnám, ha olyannal kellene együtt lennem, akinek csak pótlék vagyok, jobb híján rám fanyalodik vagy akivel kapcsolatosan én érzek így. Csak remélni tudom, hogy idővel ez már nem fog akkora ellenérzést kiváltani belőlem, mint most.

(28/N)

Ronda vagyok, a férfiak szerint túl erős jellem de határozatlan is ugyanakkor. Emellett mivel nem vagyok egy buta liba nem szorulok egy férfi segítségére sem szerintük. Nem vagyok elég nőies mert nem tartom többre a fodrász smink műköröm mély dekoltázs rövid szoknya nlcafé pletyka kombót egy science cikknél. Őszinte vagyok a félreértések elkerülése érdekében. Túl magasak az elvárásaim ugyanakkor, mert bizonyos magasság alatt és súly felett nem vagyok képes férfinek tekinteni valakit. Igényem, hogy ne legyen lusta és felelőtlen egy férfi, mert apajelöltet keresek, akire a leendő gyerekeimet nyugodtan rábízhatom nem pedig egy férfit. Csak problémát okozok azzal, hogy gyakran változnak a dolgok körülöttem - munkaidő, barátokkal találkozás, vizsgaidőpont halasztások (utóbbi régebben volt ekkor az is gond volt, hogy csak napi 4 órákat voltam az exemmel ami kevés volt számára mert őt nem érdekelte hogy meglesz-e a diplomám, sőt zavarta hogy többet keresek majd nála amit magamra költök biztosan, mert nem akartam közös szálmát). Szakvizsgára még kell néha készülnöm, így nem tudok munka után mindig csak a partneremmel foglalkozni. Már öreg vagyok a gyerekvállaláshoz. A vallásosság is csak bonyolít mindent. Ezt így nem egyszer megkaptam már.

Biztosan egyedül maradok. Már 30 vagyok.