Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy bírják azok akiknek sosem lesz férjük/feleségük, gyerekük?
Nekem nem volt barátnőm eddig, de szerintem nem is lesz, sem feleségem, meg így gyerekem sem sajnos. Még viszonylag fiatal vagyok, de rossz ebbe belegondolni, mert én szeretnék kapcsolatot csak nem tudok ismerkedni, meg én nem nem az a típus vagyok aki annyira népszerű a lányoknál.
Nem tudom hogy bírják akik 40 körüliek és nincs senkijük, pedig szeretnének. Én nagyon szomorú leszek ha 30 éves koromra nem lesz családom.
Bár még nem vagyok negyven, de harminc sem, de tudom, hogy nekem ezek nem lesznek, így...
Gyereket sose akartam, úgyhogy ez a része hidegen hagy.
A házasságot sem érzem fontosnak (őszintén? idejétmúlt, a régi korokból ránkmaradt dinoszaurusznak érzem, a Takarékbank-al, a Dunakaviccsal meg az "Önök Kérték"-el együtt), így ez sem igazán érdekel. Nem foglalkoztatnak a hülye társadalmi elvárások, a legtöbbje idegesítő és értelmetlen.
Viszont az problémásabb, hogy nincs kivel megosztani a lelki dolgokat, nincs kivel beszélgetni személyesen, nincs egy "szövetséges" az életben, nincsen "intim lelki viszony" így mindig a védekezés, a falak, a pajzs, az álarc marad mindenivel szemben, ami egy idő után fárasztó. És persze szomorú is.
Második helyen a problémák között a szexuális viszony hiánya okozza, ami nem olyan fontos, mint az első probléma, de attól még okoz problémákat. Inkább csak a tudat, hogy sosem lesz megoldva, ez a probléma, nem is maga a dolog. Az csak néha kellemetlen.
Harmadik helyen az a gyakorlati probléma áll, hogy egy idő után szó szerint kihalnak a szeretteim, akkor nem marad senkim a világon, és erre elég komoly esély van, nagyszüleim életkoruk miatt, anyám mindig a korai halálát sejteti, testvéremnek passzív-de-bármikor végzetes betegsége van ami miatt ő sem lesz hosszabb életű. És onnantól a "legközelebbi" ismerőseim a kollégáim lesznek (+ olyan random rokonok, mint a ritkán látott múmia unokatestvérem vagy az alkesz apám) ami már az álarc/pajzs/fal mögüli ismeretségek, ott nem lehet őszinte, mélyebb viszonyokat kialakítani + értelmetlen is a sok kirúgás, távozás egyéb dolgok miatt.
Ezek a komolyabb problémák, nem egy gyerek vagy egy házassági papír megléte.
1 hét múlva 30 vagyok és még barátnőm sem volt, mégsem érzem, hogy vége lenne az életnek. Én inkább azt látom, hogy szerencsés vagyok, hogy szabad vagyok, nem úgy, mint azok, akik lekötötték már magukat.
Egyébként pedig az élet iszonyat fordulatos. Lehet, hogy 1-2 év és úgy alakul az életed, hogy már gyerekes apa leszel, ki tudja?
Lényeg, hogy valamivel foglald el magad, érezd jól magad és ne ezen filózz, tudom nehéz, nekem is vannak/voltak/lesznek ilyen időszakaim.
De tudod, ha elérsz egy bizonyos kort, utána már azt mondod, ha eddig túléltem, ezután is túl fogom. (Néha nehéz az tény)
A párkapcsolat nem kényszer csak opció. Mellesleg 30 felé válik a többség.
Én meg attól kapok frászt hogy állandóan azzal terrorizálnak hogy nekem mért nincs. Komolyan mint ha kötelező lenne.
Közben meg látom a munkatársaim és a rokonaim körében hogy mit szenvednek az egésszel.
Én szeretek nyugodtan aludni 10-12 órát a szabadnapjaimon. Szeretem hogy én döntöm el hogy, mit, miért, és mikor más beleszólása nélkül.
Szeretem a csendet meg a nyugalmat.
Meg hogy a pénzemet arra költhetem amire csak akarom.
Van saját házam ahol nyugalomban lakom.
Mellesleg a gyerekcsinálás az a típusú döntés amit az életben nem tudsz megváltoztatni.
Nem olyan mint egy rossz iskola vagy munkahely hogy köszi elég volt keresek másikat. 50% esélyed van rá hogy egy életképtelen, antiszociális, közveszélyes, elmebeteg gyereked lesz aki pokollá teszi az életed.
A tudatosan gyermektelenek csoportjai tele vannak ilyen sztorikkal. De van egy író ismerősöm akinek van 1 drogos lánya. Köszi de nekem ez nem hiányzik.
31 leszek hamarosan, család gondolata még a fejemben se fordult meg, bnőm se volt még.
Környezetemben egyetlen 1 olyan kapcsolatot nem látok, amit kicsit is irigyelnék..
Könnyen bírom.
Sokan nem értették a kérdést. A kérdező azokat kérdezte, akik szeretnének, társat, gyereket. És sokan a válással jönnek itt. Én pl. elváltam egyszer, de soha nem bántam meg az exemmel töltött éveket, sem azt, hogy vele vállaltam gyereket. Később újra férjhez mentem, mert én most is hiszek a házasságban.
Kérdező, a nagynéném soha nem ment férjhez, gyereke sem lett, pedig imádja őket. Velem és a nővéremmel rengeteget foglalkozott, és később a mi gyerekeinkkel is. Na, ő pont az, aki megérdemelt volna egy szerető családot. És végül mellékágon meg is kapta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!