Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Hogy bírják azok akiknek...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogy bírják azok akiknek sosem lesz férjük/feleségük, gyerekük?

Figyelt kérdés

Nekem nem volt barátnőm eddig, de szerintem nem is lesz, sem feleségem, meg így gyerekem sem sajnos. Még viszonylag fiatal vagyok, de rossz ebbe belegondolni, mert én szeretnék kapcsolatot csak nem tudok ismerkedni, meg én nem nem az a típus vagyok aki annyira népszerű a lányoknál.


Nem tudom hogy bírják akik 40 körüliek és nincs senkijük, pedig szeretnének. Én nagyon szomorú leszek ha 30 éves koromra nem lesz családom.


2020. febr. 29. 16:14
 1/10 anonim ***** válasza:
87%

Bár még nem vagyok negyven, de harminc sem, de tudom, hogy nekem ezek nem lesznek, így...


Gyereket sose akartam, úgyhogy ez a része hidegen hagy.


A házasságot sem érzem fontosnak (őszintén? idejétmúlt, a régi korokból ránkmaradt dinoszaurusznak érzem, a Takarékbank-al, a Dunakaviccsal meg az "Önök Kérték"-el együtt), így ez sem igazán érdekel. Nem foglalkoztatnak a hülye társadalmi elvárások, a legtöbbje idegesítő és értelmetlen.


Viszont az problémásabb, hogy nincs kivel megosztani a lelki dolgokat, nincs kivel beszélgetni személyesen, nincs egy "szövetséges" az életben, nincsen "intim lelki viszony" így mindig a védekezés, a falak, a pajzs, az álarc marad mindenivel szemben, ami egy idő után fárasztó. És persze szomorú is.


Második helyen a problémák között a szexuális viszony hiánya okozza, ami nem olyan fontos, mint az első probléma, de attól még okoz problémákat. Inkább csak a tudat, hogy sosem lesz megoldva, ez a probléma, nem is maga a dolog. Az csak néha kellemetlen.


Harmadik helyen az a gyakorlati probléma áll, hogy egy idő után szó szerint kihalnak a szeretteim, akkor nem marad senkim a világon, és erre elég komoly esély van, nagyszüleim életkoruk miatt, anyám mindig a korai halálát sejteti, testvéremnek passzív-de-bármikor végzetes betegsége van ami miatt ő sem lesz hosszabb életű. És onnantól a "legközelebbi" ismerőseim a kollégáim lesznek (+ olyan random rokonok, mint a ritkán látott múmia unokatestvérem vagy az alkesz apám) ami már az álarc/pajzs/fal mögüli ismeretségek, ott nem lehet őszinte, mélyebb viszonyokat kialakítani + értelmetlen is a sok kirúgás, távozás egyéb dolgok miatt.


Ezek a komolyabb problémák, nem egy gyerek vagy egy házassági papír megléte.

2020. febr. 29. 16:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
96%
#1 szerintem jól összefoglalta. Amíg fiatal az ember, elvan egyedül, még jól is tudja érezni magát. 40+ már nehéz... Szerintem a mi generációnk ekkor fog végül ugyanúgy megalkudni, mint a szüleink fiatalabb korukban. Bár számomra kérdés, hogy azt is hogy fogjuk viselni. Ha magamból indulok ki, így 30 felé közeledve egyre inkább csak olyat tudok elviselni magam mellett, akihez erősen vonzódom és nagyon szeretem. Ha olyannal kell majd jobb híján együtt lennem, akiről egyik sem mondható el, az érdekes lesz... De teljesen magára maradnia az embernek idősebb korára sem tűnik könnyebben elviselhetőnek. Nem tudom, én már azon is gondolkodtam, hogy 50 körül inkább befejezem, feladom. Minek élni még 20-30-akárhány évet magányosan, üresen?
2020. febr. 29. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
59%
Örülök neki, hogy kötöttségek nélkül élek.
2020. febr. 29. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
63%

1 hét múlva 30 vagyok és még barátnőm sem volt, mégsem érzem, hogy vége lenne az életnek. Én inkább azt látom, hogy szerencsés vagyok, hogy szabad vagyok, nem úgy, mint azok, akik lekötötték már magukat.


Egyébként pedig az élet iszonyat fordulatos. Lehet, hogy 1-2 év és úgy alakul az életed, hogy már gyerekes apa leszel, ki tudja?


Lényeg, hogy valamivel foglald el magad, érezd jól magad és ne ezen filózz, tudom nehéz, nekem is vannak/voltak/lesznek ilyen időszakaim.


De tudod, ha elérsz egy bizonyos kort, utána már azt mondod, ha eddig túléltem, ezután is túl fogom. (Néha nehéz az tény)

2020. febr. 29. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
36%

A párkapcsolat nem kényszer csak opció. Mellesleg 30 felé válik a többség.

Én meg attól kapok frászt hogy állandóan azzal terrorizálnak hogy nekem mért nincs. Komolyan mint ha kötelező lenne.


Közben meg látom a munkatársaim és a rokonaim körében hogy mit szenvednek az egésszel.

Én szeretek nyugodtan aludni 10-12 órát a szabadnapjaimon. Szeretem hogy én döntöm el hogy, mit, miért, és mikor más beleszólása nélkül.


Szeretem a csendet meg a nyugalmat.

Meg hogy a pénzemet arra költhetem amire csak akarom.

Van saját házam ahol nyugalomban lakom.

Mellesleg a gyerekcsinálás az a típusú döntés amit az életben nem tudsz megváltoztatni.


Nem olyan mint egy rossz iskola vagy munkahely hogy köszi elég volt keresek másikat. 50% esélyed van rá hogy egy életképtelen, antiszociális, közveszélyes, elmebeteg gyereked lesz aki pokollá teszi az életed.


A tudatosan gyermektelenek csoportjai tele vannak ilyen sztorikkal. De van egy író ismerősöm akinek van 1 drogos lánya. Köszi de nekem ez nem hiányzik.

2020. febr. 29. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
30%
Ha te erre vágysz, akkor elhiszem hogy rossz, de csak járj nyitott szemmel és hidd el, megtalál. :) Csak ne olyan emberekre vess szemet, akik húzzák-halasztják, ennyi. Ezzel rengeteg időt vesztenek sokan, tök feleslegesen... Nekem sikerült fiatalon, aminek nagyon örülök, nem is cserélném a családomat semmire. Azóta értek egyéb sikerek is, de nekem valahogy a szerelmem és a gyerekeim a minden... Annak nagyon xar az egyedüllét gondolata, aki erre vágyik, teljesen át tudom érezni. 40 évesen én sem alapítanék már családot, hogy őszinte legyek... Nagyon necces. Most teljesen jó így, hogy már egyre nagyobbak a gyerekek és még mindig fiatalok vagyunk. Munka, lazítás, egészség szempontjából is - mert valljuk be, sok helyen kirekesztőek a gyerekesekkel. Nem minden munkahelyre várnak vissza kicsi gyerekkel (csak hogy egyet említsek), főleg nem 45 évesen. Ráadásul 50 körül kezdődnek az eü. gondok, az ember idősebb korban nehezebben változtat a berögződött szokásokon (egy gyerek gyökeresen megváltoztat mindent) és sajnos sokszor a partner személyét illetően is jön a megalkuvás, mert hát ketyeg az óra... Nálam (és még sokaknál) alap volt, hogy a nagy szerelmemtől szülessenek a gyerekeim. Azért szeretném megérni még a diplomaosztót is, ha lehet. Unokázni is szeretnék. A gyerekemnek szüksége lesz rám felnőttként is. Én nem szeretném elveszíteni a szüleimet még 40 évesen sem, urambocsá'... Gondolom, majd az enyémek sem minket. Mamám 63 évesen halt meg, mint sokan mások is sajnos... Bár vannak kivételek, azért egy 40-50 évesnek jóval kisebb az esélye meghalni, mint egy 60-70 évesnek. Nagyon nehéz dolgok ezek annak, aki a családban látja a kiteljesülést. A többség nem akarja 30-35 évesen a szüleit temetni. Én azt vallom, hogy legkésőbb 30 körül jó a család projektet megvalósítani. Nem csoda, ha ezen sokan bedepiznek.
2020. febr. 29. 18:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
75%

31 leszek hamarosan, család gondolata még a fejemben se fordult meg, bnőm se volt még.


Környezetemben egyetlen 1 olyan kapcsolatot nem látok, amit kicsit is irigyelnék..


Könnyen bírom.

2020. febr. 29. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
100%

Sokan nem értették a kérdést. A kérdező azokat kérdezte, akik szeretnének, társat, gyereket. És sokan a válással jönnek itt. Én pl. elváltam egyszer, de soha nem bántam meg az exemmel töltött éveket, sem azt, hogy vele vállaltam gyereket. Később újra férjhez mentem, mert én most is hiszek a házasságban.


Kérdező, a nagynéném soha nem ment férjhez, gyereke sem lett, pedig imádja őket. Velem és a nővéremmel rengeteget foglalkozott, és később a mi gyerekeinkkel is. Na, ő pont az, aki megérdemelt volna egy szerető családot. És végül mellékágon meg is kapta.

2020. febr. 29. 18:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
30%
#8 Én például semmi értelmét nem látom ha valaki erőlteti a lehetetlen célokat és egy életen át kesereg rajta. Minek, könyörgöm? Miért nem lehet akkor olyan célokat keresni amik megvalósíthatók, miért nem lehet más értelmet keresni az életének? Annyi ilyen embert látok aki a saját boldogságát cseszi el mert annyira hajtja ezeket a baromságokat, hogy a mellette felkínálkozó ezer lehetőség közül egyikkel sem él. Ott lenne a tök jó lehetőség, valami más amivel szintén teljes lenne az élete és boldoggá tenné de magasról tesz rá mert neki akkor is a meg nem valósítható kell és inkább egész életében boldogtalan.
2020. febr. 29. 19:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 árokpart ***** válasza:
47%
Nehezen mindezt 340 ft euró árfolyammal finanszírozva , kiürült vidékkel, gyakorlatilag a tavaly ugyanehhez az időhöz képest mínusz 3 százalék körüli gazdasági visszaeséssel hébe-hóba egy pár szó távkapcsolatban a vak is látja, hogy kemény idők elé nézünk és a valódi rendszerváltás sem lesz egy könnyű menet ami ahhoz szükséges, hogy ez a generáció párkapcsolatban élhessen és boldogan.
2020. febr. 29. 23:48
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!