Ha nincs kedvem beszélgetni az emberekkel akkor miért szeretnék mégis barátnőt?

29 éves férfi vagyok. Úgy érzem, hogy szeretnék barátnőt, majd később családot azonban amikor arra kerül sor, hogy beszélgessek el egy lánnyal nincs semmi kedvem hozzá. Van két lány is aki szokott keresni de úgy ézrem, hogy csak osszuk a semmit (amikor beszélgetünk). Van pár közös téma amiről jól el tudunk beszélgetni de napi szinten unalmassá válik. Hasonló a férfi barátaimmal is. Valahogy nem érdekel, hogy mi van velük.

Amíg volt barátnőm nem is vágytam annyira a társaságára. Szerettem egyedül lenni...elég volt nekem ha naponta 1-2 órát találkoztunk. Valójában nem is voltam szerelmes belé, csak jól esett, hogy van valakim. Ezért is lett vége.

Elégedett lennék az életemmel ha nem lenne ez a barátnő utáni vágy. Hogyan zökkenhetek ki ebből az állapotból?