Hogy lehetek olyan szerencsétlen lány létemre, hogy sosincs senkim, mikor mindenki más már 16 éves kora óta kapcsolatban van? 21l

Én is 21 éves lány vagyok,eddig két sráccal volt dolgom. Egyiktől komolyat reméltem,de pofára estem,másikkal meg csak kavartunk. Szeretnék komoly kapcsolatot,de ehhez olyan helyekre kéne járnom,ahol vannak az én korosztályomból is. Ritkán mozdulok ki otthonról,akkor vagy bulizni megyek társasággal vagy moziba,kávézóba megyek,de szintén baráti társasággal. Sokszor a szüleimmel elmegyek színházba,kiállításokra,de nem hinném,hogy édesapám jelenléte segítene párt találni.:D

Amúgy bulikban sokszor megkapom,hogy jól nézek ki(nem öltözök kirívóan) és a barátnőim is dicsérnek,hogy csinos vagyok. Belső tulajdonságaimat is dicsérik,persze van pár roszabb is,de kinek nem.

Több ismerősöm mondta,hogy legyek bátrabb,nyitottabb és ne legyek ennyire merev,megfontolt. Esetleg nem vagy gátlásos nagyon,szégyenlős,ilyenek?

Szia, en is hasonloan voltam, es engem is bantott, hogy a tobbieknek 15-17 eves koruk ota parjuk van, en meg csak nem is tetszem senkinek. Nagyon rosszul eltem meg, en is vagytam ra...

De igy utolag, kár volt ezen bánkódnom. Én nagyon zárkózott voltam, onbizalomhianyos, nem is jartam sehova, igy nem is csoda, hogy nem volt senkim. De mai fejjel /29 vagyok/ azt mondom, inkabb csak elveznem kellett volna a fiatalságomat. Hidd el, ha felszabadult vagy, jokedvu, kiegyensulyozott, elobb-utobb biztosan valaki felfigyel rád. Nem kell siettetni, eroltetni a dolgot, bármennyire is szeretnéd. A szerelmet nem lehet kenyszeriteni. Az csak megtorténik.

Szóval, probálj meg nem ezen gondolkodni, hogy neked miert nincs senkid, helyette csak probald elvezni ami van. Járj el a barátnoiddel ide-oda, moziba, szinhazba, koncertre, sétálni, cukrászdába, stb...és beszélgess az emberekkel, ne pártalálás miatt hanem csak hogy minel tobb embert megismerj, a látásmódjukat, stb. nagyon izgalmas dolog, felfedezni, hogy mennyiféle képpen gondolkodunk. Vagy kôpezd magad, járj el futni, uszni, tanulj nyelveket. És ne eroltesd a dolgot...eljon az is, hogy valakibe, mikor nem is várod belefutsz, es egymásba szerettek, aztan eljon az is, hogy majd nem mukodik ugy a kapcsolat, ahogy gondoltad, szakitotok, aztan bele akarsz majd halni a fájdalomba, aztan meggyaszolod, elengeded, ujra kivirulsz, ujra tarsat fogsz keresni, lehet ujra csalódsz....csakhogy tudd, aki parkapcsolatban van, az sem mindig boldog, felhotlen, sot, sokan nem azok. Azt is meg kell tanulni.

En 22 evesen randiztam eloszor. Aztan egy evig megint nem. 23 eves voltam, mikor eloszor csokoloztam es kezen fogva setaltam valakivel, akkor lett eloszor barátom. Igy utólag, nem maradtam le semmirol, bar akkor meg voltam gyozodve arrol, hogy soha senkinek nem fogok kelleni.

Most boldog feleseg vagyok, van egy fantasztikus férjem. Akkor találkoztam vele, amikor végképp nem számitottam rá.