Egyedülálló anyukák, miért vagytok egyedül?

Többnyire mert rosszul választottak... ezért mondom egy gyerekvállalás felelősségteljes dolog, olyannal érdemes akiben bízol és tudod, hogy hosszabb távon is ki tudsz vele jönni.

Miért vannak egyedül? Mert nem találtak még megfelelő párt, ritkább esetben mert így jó nekik.

Kevés szex, az anyja a lányunk születése után bele okoskodott mindenbe.

Azóta van párom.

Mert a pasi rajott h nem babazni akar hanem bulizni ezert lelep

Keves intimitas - mind a ket oldalon gond lehet

Megcsalas - szinten mind a ket oldal lehet

Penzugyi gondok

Es ezer dolog miatt

A gyerek valalas egy nagyon fontos lepcso es elore nem lehet tudni h melyik fel kattan be. Lehet h a pasi mert nem birja ki az a pici idot szex nelkul nem empatikus, lehet h a no mert tul sok neki.

Szoval siman lehet h jol valasztottak de egy ilyen merteku valtozas nem feltetlen el tul a kapcsolat. Pl nincs felkeszito az apaknak ... Kellene. Kellene tudni a noben zajlo valtozasokat hogyan tamaszkodjanak egymasra a terhesseg a szules gyerekagy idejen. Miben tudnak segiteni egymasnak. A lelki es a fizikai resze.

Az anyaknak van csomo felkeszito program ott vannak a nagyik is (legalabis sokszor) ok bennuk van a valtozas erteni akarjak.

Hiányzott neki, hogy nem körülötte forog a világ, pedig nagyon igyekeztem, hogy odafigyeljek rá is, testileg-lelkileg, de kevés volt. Nem így képzelte az egész család-dolgot, úgyhogy az lett a vége hogy elköltözött.

Azóta egyedül vagyok, mert rendes kapcsolatra nem vágyom egyáltalán, "nem rendes kapcsolat" meg akad ígyis.

Már nem vagyok az. De voltam. Sokminden vezetett odáig...

Beköltöztünk az új albérletbe, bútorok, cuccok egymás hegyén-hátán, de a nagy "havercsajfogadotthugit" át kellett hívni, mert szegényke szakított a pasijával, hiába kértem, hogy ne. (Ez a csaj a volt munkahelyére bejárkált hozzá pizzázni, meg mikor kiszállásos munkája volt, elvitte magával, amiről nekem nem szólt. Szerintem megba$zta, de tagadta persze....)

Volt, hogy leszerveztem, hogy kettesben legyünk, leadtam anyámnak a gyereket, ő meg áthívta a haverokat.

Szintén lepasszoltam a gyereket, úgy volt, elmegyünk ketten valamerre, ő kitalálta, nincs kedve, maradjunk otthon.

Begyanúsított, hogy csalom a barátNŐmmel.

Új munkahelyen kezdett dolgozni. Egész este otthon valami szaros antennát szerelt, majd beült a kádba, ahol 1 órán át trécselt az új kolléganőjével. 11 körül meg boci szemekkel kérdezte, mi bajom van....

Átmentünk a haverjához. Ittunk, én talán kicsit többet. Ő elment wc-re, arra jön vissza, hogy a haverját azzal fárasztom, mondja már meg, én ennyire szar vagyok, hogy már arra se kellek neki (mármint az exemnek), el borult az agya, öltözzek, megyünk haza. Út közben hallgattam, én a haverjával akarom magam megba$zatni.

Az utolsó csepp:

Hazajött munkából, közeledek, odaülök az ölébe, reakció: "Nem gondolod, hogy 12 óra munka után majd még meg is ba$zlak"...

Ezután sajnos igen, az következett, hogy megtette más. És nem azért, mert nem bírtam magammal. Csak ez teljesen szétcseszte az önbecsülésem. Ezután pedig elköltöztem a gyerekkel.

Ez 7 éve volt. 4 és fél éve van egy élettársam, vele született 2 közös gyerekünk.