Arról csak én tehetek, ha nem találom a testi-lelki társam?

"Nincs lelki társ, nincs “másik fél”. Először magaddal legyél tisztában, rá kell hogy jöjj, hogy önmagadban is egy egészet alkotsz, nem csak fél vagy. Utána jöhet a kapcsolat"

Ez egy üres semmitmondás. Miért ne keressen kapcsolatot, akkor, ha mondjuk esetleg nem egészet alkot? Nincs olyan,hogy egész. Társaslények vagyunk, fontos az, hogy szeressünk és szeretve legyünk, ez boldogít bennünket, nem az ilyen liberális "légy egyedül is egész" maszlagok.

Nem. Szerintem nem te tehetsz róla. De valószínű a válaszommal nem fogod jobban érezni magad.

A jelenlegi társadalomban élők már képtelenek a valódi elköteleződésre és kapcsolódásra. Persze kivételek mindig vannak, de hogy éppen a két kivétel akadjon össze, arra kicsi az esély. Rengeteg sérelmet szerzünk az életünkben, mindenki. Még azok is, akiknek csodálatosak a szüleik, és a legjobb iskolába jártak. Sokszor alaptalanul soroljuk magunknak, hogy mikben nem vagyunk jók, kudarcok érnek: tevékenységekben, szerelmekben.

A párkapcsolat fontos volna: egy bizonyos valaki, akiben megbízhatsz, aki a szövetségesed. Akihez ha hazamész és azt mondod neki, hogy a fönöked egy segg, akkor melléd áll, megvigasztal és nem kioktat. De ez nincs. Észrevettétek, hogy manapság szinte mindenki tükröt tart? Egy frappáns idézed vagy egy tanács lapul mindig ugrásra készen állva, jobban tudják a körülötted lévők, hogy mit kellene tenned, hogyan kellene érezned magad.

A szex pedig maga a katasztrófa. Lenne legalább valami, ami ingyen és könnyedén adhatna örömet egy kapcsolatban, de nincs igény a jóra, nincs kultúra, csak ösztönürítés zajlik a férfiaknál. Igen, én nő vagyok és valóban reménytelennek látom, hogy egy igazi társra találjon az ember.

Olyan szempontból igen, tehetsz róla, ha nem mész ki az emberek közé és ugyanazokban a körökben mozogsz éveken, étizedeken át. Magyarul, ha éled a kis introvertált életed. Nyilván nem tehetsz róla, ha introvertált vagy, de azért időnként az introvertált is megerőltethetné magát és beiratkozhatna egy nyelvtanfolyamra vagy kereshetne valami társas hobbit. Tudom, annak aki nem kimozdulós, ez kész kínzás, de a 4 fal közt nem fogod megtalálni és a társkeresők világa teljesen természetellenes. Így meg marad az, hogy esetleg nagy nehezen találsz valakit, aki mellett leragadsz, de vagy a testi vagy a lelki vagy egyik se fog stimmelni, holott lehet, hogy egy jóval nagyobb körből találnál olyat, aki minden fontos téren passzol.

Szerencsére olyan, hogy A lelkitárs, az egyetlen, aki neked lett teremtve, olyan nem létezik, az csak a hívők meg az ezoterikusok számára kitalált drog.

Megkönnybbültem,hogy nem csak én hiszek az ikerlángban,hanem te is.

Igazából azt érezni lehet.

Mindenki megtalálja...főleg,akinek szerencséje van.

Ezt a "nagy Ő" dolgot nem egy emberre kell érteni. Nincs "csak egyetlen valaki illik hozzám és ha pont nem találkozunk akkor egyedül maradok". Úgy kell érteni, hogy van kb. 1000 ember életed során, akiben megvan a lehetőség, hogy ő legyen a párod.

Nem csak te tehetsz, az életkörülmények nagyban befolyásolják. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem mindegy, hogy naponta 100 férfi és 3 nő van a munkahelyen, vagy 3 férfi és 100 nő. És hasonló tényezők nagyban alakítják a "szerencsédet".