Itt mindenki a magyar nettó átlagbér felett keres (240), sokan írnak 300 feletti bérükről, akkor hogy mégis szinte 5 ből 4 ember magányos a gykn? Ha ilyen jól keresnek, akkor boldognak kellene lenniük, tapadna rájuk a másik nem.

Hát igen, nem Budapestet kéne alapul venni.

ÉS azt se mondja senki, hogy "akkor menj fel Pestre" persze az egész ország költözzön oda nem? :)

Miért hiszik azt, hogy pont azoknak nincs ideje/kedve itt lebzselni a gyakorin, akik sokat keresnek? A keveset keresők azt hiszik, hogy a sok pénzt kereső emberek arányaiban annyival többet dolgoznak a több pénzükért? Ez a butaság honnan jön?

Én programozó vagyok, 26 éves, nettó 450 ezret keresek és nem rég kaptam nem hivatalosan heti 32 órás munkaidőt 40 helyett változatlan fizetéssel (mert kivehetek heti 1 napot home office-nak, de igazából nem kell csinálnom semmit, otthon vagyok és szabadnap van). De a maradék 4 munkanapból is kb a fele az, amennyi időt a munkámmal kell töltenem, olyan feladatokat kapok, a többi időben YouTube videókat nézek, olvasok, a munkatársakkal beszélgetünk.

A fő kérdésre visszatérve pedig nem érzem gazdagnak magam, hiába vagyok tisztában, hogy jobban keresek az emberek 90%-ánál. Ha elteszek havi 200-at a fizetésemből, akkor is 10-15 év, mire egy lakásra valót összespórolok. (A családom nem gazdag, nem tudnak megtámogatni.)

"Miért hiszik azt, hogy pont azoknak nincs ideje/kedve itt lebzselni a gyakorin, akik sokat keresnek?"

Mert ez így van. Persze jellemző egy újabb szerencsétlen aki ide jár kiélni az elfuserált életéből fakadó frusztrációját. Én nem is írtam hogy mennyit keresek mert azt gondolom hogy senkinek semmi köze hozzá, de már jön habzó jájjal, tubarózsa méretű aranyérrel rákontrázni "demárpedig én programozó vagyok és 25 évesen 450 ezret keresek láblógatással" Majd egyszer talán te is kapsz egy jó állást ahol megfizetnek de cserébe elvárják hogy sokat teljesíts, addig is viszont fejezd be a vergődést mert k. szánalmas