Ennyire könnyű lenne a mamahoteles barátom élete?

Mennyire üres és szomorú élete lehet basszus... Egy életen át tartó szenvedés. Szívből sajnálom őt.

Téged se kevésbé az öniamereti szinted miatt. Ha ezt a vákumot lehet szintnek nevezni.

Mert nem érted a logikát.

Azért volt otthon 40 éves koráig, mert a kutyának sem kellett, különben rég lelépett volna valami nővel.

Erre az életre minden légy csak ne irigy. Te legalább tettél magadért, sokkal többet érsz emberileg. Undorító az ilyen mamahoteles csávó

31n

Nekem az ilyen mamahotelesekről mindig az jut eszembe, hogy csak ülnek a mama házában és várják, mikor hal meg, hogy övék lehessen a kégli.

Van ilyen rokonom. Azt hitték, hogy jaj de aranyos, gondját viseli a beteg anyjának. Később derült ki, hogy hatalmas mocsokban élt, a nénit tessék-lássék gondozta.

De a háza, nyugdíja jól jött neki.

És itt most nem az olyan mamahotelesekről beszélek, akik odakényszerültek, segítenek, vagy válás miatt kerültek a szülői házba, rájuk ez nem vonatkozik.

Hát, én 18 éves koromban kerültem el otthonról, és úgy vagyok vele, hogy hiába csinálnának nekem meleg kaját, hiába spórolnék egy csomó pénzt, hiába lenne sokkal kényelmesebb, nem kéne soha.

Gondolj bele, egészséges esetben az embernek van valamilyen igénye az önállóságra. Ennek a pasinak semmi. Valószínűleg nem is nagyon tud magának megteremteni semmit, vagy nem képes egyedül létezni, és ez azért rohadtul szomorú, főleg 40 éves korban... Nem képes az életben egyedül boldogulni gyakorlatilag. Én nem lennék rá irigy.