Furán néz majd rám a társadalom férfiként (akinek van ilyen ismerőse, és látja, tudja, milyen, hogyan viszonyulnak hozzá), ha 50 évesen ott leszek feleség, pár, gyerek nélkül?

Komolyan mondom örülj neki, hogy egyedül vagy és tarts ki, egyedül lehet a legboldogabb az ember, amikor már nem fühg senkitől. :)

Miért olyan fontos, hogy ki mit gondol a másikról? Ha valakinek úgy jó, akkor tegye. Ez a legrosszabb, hogy mindenki másnak akar megfelelni.

Kit érdekel? Én is 33 vagyok, nem volt párom még, nem is nagyon úgy nézki, hogy a közeljövőben lesz. Élem az életem, foglalkozom a dolgaimmal, hobbikkal, elintéznivalókkal, célokkal, munkával... Nem azzal, hogy a szomszédok vagy akárki mit is gondol rólam. Azok az ő gondolatai, a saját életem úgyis csak én ismerem.