Hogyan reagálod le ismerős körökben, társaságban, ha megkérdezik, miért nincs senkid/szűz vagy?

A szüzességemre úgy emlékszem, hogy olyan 13-15 éves korom óta soha senki se kérdezett rá. Oké, hogy én lány vagyok, de ha valaki férfiről megtudom, hogy esetleg egyedülálló, soha eszembe se jutna rákérdezni hogy szűz-e. Legyen akármilyen idős/fiatal. Az ismeretségi körben pedig az okokra, mármint hogy miért vagy egyedül, nem igazán szokás rákérdezni, legalábbis az én környezetemben ilyen fel sem merül. Van? Jó. Nincs? Nem baj, majd lesz, ennyi, le van tudva a kérdés.

Szerintem ez olyasmi, mint amikor az embernek van egy pattanása az orrán, ő maga nagyon tudatos vele kapcsolatban, látványosnak hiszi és folyton attól retteg, hogy mások mit gondolnak meg vajon milyen messziről látszik, közben meg senkit nem érdekel és észre se veszi senki. Szóval ezen az alapon, bár tudom, hogy nem egyszerű, de próbálj meg nem izgulni a kérdésen. Ha felmerül, csak vonj vállat, hogy nem volt szerencséd a szerelemben, és ennyi. Senki sem fog faggatózni, hogy pontosan mi a magyarázata meg miért alakult úgy az életed, ahogy, hidd el.

Nem reagálok rá semmit, mintha nem is hallottam volna, mert senkinek semmi köze hozzá és nem tartozom senkinek magyarázattal.

Azt meg hogy szűz vagyok nem tudja senki.

- "Miért nincs barátnőd?"

- "És neked miért van?"

Viccet félretéve: aki közel áll hozzám, az tud annyit a magánéletemről, amennyit kell. :) Másnak meg semmi köze hozzá.