Mit tegyek, ha senki sem tűnik megfelelőnek?

Kérdező, van erre egy nagyszerű megoldás. Fogj egy darab A/4-es papírt, függőlegesen oszd ketté egy vonallal. Lényegében táblázatot készítesz. A bal oldalon sorold föl az összes olyan számodra negatívumot, amivel vagy találkoztál már, vagy pedig még ezeken felül (az eddigi tapasztalataid alapján) el tudod képzelni, hogy találkozhatsz vele. Nagyon fontos, hogy egyrészt ne felejts ki semmit, próbáld megerőltetni az emlékezetedet és a fantáziádat, hogy a lehető összes negatívumot összegyűjtsd. A másik nagyon fontos dolog, hogy a leírásukkor a saját magad számára EGYÉRTELMŰEN, teljesen nyilvánvaló, érthető módon fogalmazz, semmi kétértelműség, félreérthetőség ne legyen. Végezz minél alaposabb munkát, itt tényleg erőltesd meg magadat.

Amikor ezzel végeztél, akkor javaslok egy, mondjuk fél órás szünetet, amikor teljesen mással foglalkozol, hogy erre az időre teljesen elfelejtsd mindazt, amit leírtál. Majd fél-egy óra múlva, amikor agyilag kellően "pihentnek" érzed magadat érzelmileg, és kellően "kiürültnek" a jobb oldali oszlopban szereplő dolgokkal való gondolatban történő foglalkozástól (és utóhatásaitól), vedd elő újra a papírt, és próbálj meg olyan friss fejjel és hozzáállással elkezdeni a feladat második részét, mintha most látnád először azt, ami oda le van írva.

Következik a slusszpoén. Ehhez esetleg fogj egy másmilyen színű tintával író tollat, mint amit a bal oldali felsoroláshoz használtál, és a vonal másik, jobb oldali részére minden egyes, bal oldalon felsorolt negatívumnak írd le a megfogalmazásbeli, jelentéstani tökéletes, 180 fokos ellentétét. Ez sem csekély szellemi munka. Itt is nagyon fontos, hogy konkrétumokat fogalmazz meg, semmi félreérthető vagy félreértelmezhető ne legyen. Majd, miután a rárajzolt függőleges vonal mentén kettéhajtottad, tedd félre a papírt, és megint foglalkozz mással fél óráig, egy óráig.

Ekkor újra vedd elő a papírt, és csak a feladat második felében leírt pozitívumokat olvasd át, megint csak "friss szemmel", mintha először látnád. Figyeld meg, hogy milyen érzéseket keltenek benned a leírt pozitívumok. Ha kellően jól és izgatottnak érzed magadat a attól, hogy elképzeled, az ott felsorolt tulajdonságokkal, személyiség-(esetleg külső megjelenésbeli) jegyekkel rendelkező nővel ismerkedsz meg, akkor ügyes voltál, ha még valami eszedbe jut, akkor tedd hozzá a felsoroláshoz, vagy bővítsd. A negatívumos oszlopot most már egy ollóval levághatod, és iratmegsemmisítő stílusban megsemmisítheted, ügyelj rá, hogy ezalatt a rajta szereplő szöveggel már egyáltalán ne foglalkozz.

Ami még fontos, hogy a felsorolt pozitívumokkal minél többször foglalkozz, persze kizárólag olyankor, amikor nincs ott más, tehát egyedül vagy. Olvasgasd, élvezd a jó érzéseket, amiket kelt benned, illetve bővítsd, finomítsd a listát, ha szükségét érzed, vagy át is fogalmazhatod, átrendezheted, ha valami már nem kell belőle, akkor kihúzhatod, stb. A lényeg, hogy ezalatt egyre jobban koncentrálj a rajta lévő dolgokra. A hétköznapi életben pedig kezdd el a téged körülvevő emberekben / nőkben keresni a listán szereplő dolgokat. Ekkor még nem magát a potenciális partnert keresed, csak a listán szereplő tulajdonságok hétköznapi életben történő megnyilvánulásait. Mindenesetre, ebből kiindulva, szépen, lassan fölépítheted magadban azt az elképzelt, de a saját magad számára minél hihetőbb képet, amilyen szerinted egy számodra vonzó nő lehet. Remélem, érthető voltam, és tudsz valamit használni abból, amit írtam.

Vannak dolgok, amikben nincs kompromisszum. De a dolgok nagy rese nem ilyen. Tok mindegy, hogy valaki miben hisz, isten, sors, veletlen, onmaga, penz, akarmi ettol nem lesz se tobb, se kevesebb, se jobb, se rosszabb ember. Csak mas adja a belso tartasat az onbecsuleset, mashonnan merit energiat. A szelsoseges dolgokat kell kerulni, tehat ne kelljen vasanaponkent a templomban dekkolnom, mert neki az fontos, vagy ne egy horoszkoptol fuggjon, hogy most akkor mehetunk-e nyaralni vagy sem. Ugyanez van peldaul a politikaban. Ugy voksol, ahogy akar. Csak ne ez hatarozza meg az eletet, ne legyen aktivista, agitator es plane ne akarjon meggyozni a velt igazarol. Es nyugodtan legyen kritikus, sehol sem arrol hiresek a parlamentek, hogy az artatlan szent szuzek ulnek bent, szoval a rajongast sem tudom elfogadni ertuk. Nekem az mar szelsosegesnek szamit, akarmelyik szerencsetlenrol is van szo.

Ha ilyen dolgokat gondolsz vizvvalasztonak, akkor szerintem rosszul gondolod. Es csak magadnak nehezited meg, ha ennyire tokeletes partnert keresel. Nyilvan az is hozzatesz egy kapcsolathoz, ha egyutt tudtok aldast mondani a vasarnapi ebednel, de nem ez a lenyeges kerdes egy kapcsolatnal.

43F

Két és fél éve nem jöttem össze senkivel, valami mindig volt, ami miatt kiábrándultam a másikból. Nagyon sokáig rosszul esett, mert hiányzott a szeretet, hogy szerethessek és szeressenek, a közös programok, szimplán egy kapcsolat velejárói, de senkinél sem éreztem igazán, hogy meg szeretném vele próbálni. Vagy ha igen, akkor max 4-5 randi után kiderült, hogy nem azonosak a vágyaink, vagy szimplán nem menne egyikünknek. Többnyire nekem nem ment, egyszerűen nem tudtam elmenni dolgok mellett.

Nem tetszik a hangja? Zavar a magassága? Nem figyel eléggé az alakjára? Mennyire igényes az öltözkédése? Nem bír artikuláltan beszélni és gyakran elharapja a szavakat? Nem tudja magát kifejezni? Túl felszínes témákról beszél? Nincs meg oda-vissza az érdeklődés? Hiányzik a kölcsönösség, a tisztelet és az őszinteség? Nincsenek céljai, csak napról napra él? Nincsenek közös érdeklődési köreink és nem értjük, hogyan tud a másik lelkesedni? Túlságosan a materiális világban él és nem érdekli a lelkiség? Eltérő belső szinten mozgunk? Egyáltalán megérti, amit mondok, vagy érezte már valaha? Van igénye az intimitásra? Nyitott újdonságokra, amiket együtt próbálunk ki? Jól elvagyunk, de valamiért nem vonzódok hozzá? Stb, stb, még reggelig írhatnám a kérdéseket. Azokat a kérdésköröket is végigfutottam már erzerszer, hogy talán velem van a baj, amiért senki sem jó nekem, vagy miért nem tudok valakinek és magamnak is végre esélyt adni. De hogy tudnám, ha nem érzem? Hátha jó lesz! Tanácsolná valaki. Sajnos ez a hozzáállás nálam nem nyerő. Vagy miben kellene változtatnom, hogy megszűnjön a pechsorozatom?

Egy pont után belefáradtam ezekbe, a folyamatos kérdésekbe, az ismerkedésbe és hogy állandóan ugyanoda esek vissza. Még mindig vágyom egy kapcsolatra, csak már nem annyira érdekel és már nem is bánt annyira. Persze rosszul esik valamilyen szinten, de nem muszáj ennyire nagy hatással lennie rám. Van boldogság kapcsolat nélkül is, még akkor is ha nagyon vágynál rá. Az a baj, hogy a sok negatív élmény eleve elveszi a kedved és mikor egy újabb randin vagy, még jobban benned vannak a dilemmák, amiket ohh, pont megerősítenek. MEGINT. Már nincs értelme egyáltalán ismerkedni, ebben az állapotban legalábbis. Úgyhogy azon túl, hogy szünetelteted kicsit, vagy inkább elengeded egy időre, foglalkozz sokat magaddal és csak éld az életed. Pillanatokat teremteni, amikben jól érzed magad és átértékélni mindent. Jelenleg fantasztikusan kikapcsol, hogy nem kell azzal foglalkoznom, hogy miért elb*szott a nem létező szerelmi életem. Vagy én miért vagyok elb*szott. Neked is jót tenne valószínűleg hanyagolni. Ott vannak a barátok, család, egyéni programok, hobbik, célok... Önfejlesztés, rossz szokások és tulajdonságok enyhítése, tudatosság, önbizalom erősítése, tudásod képzése... Aztán majd valami lesz. Akár az, hogy egy nap nem lesz hiányérzeted naponta többször is. Elég durva szemléletváltás, főleg ha mélyen benned van. Nem is pár hét eredménye.