Nők! Ti mennyire tudnátok férfiszámba venni egy olyan férfit, aki nem tud megélni a saját fizetéséből?

"Természetesen tapasztalom. Tudom, hogy atom lúzernek számítok itt. Magyarországon az a férfi definíciója, hogy vettek neki lakást (esetleg autót is) a szülei. De lakást azt legalább. Másképp itt nem is vagy férfi."

Eleve felesleges ilyen hülyeségeken vitatkozni, hogy ki "igazi férfi" és ki nem. Annyi viszont biztos, hogy az ilyen önsajnáltató, mártírkodó szöveggel a legtöbb nőből legfeljebb viszolygást váltasz ki. A nők azt a férfit tartják férfiasnak, akinek van önbecsülése, ami pedig nem anyagi helyzet függvénye. Nem, nem az a férfi definíciója, hogy vettek neki lakást és autót a szülei. Ez a szerencsés, tehetős szülőkkel megáldott ember definíciója. Nyilván mindenkinek az a célja, hogy előbb-utóbb legyen saját lakása és változó, hogy ki mennyi segítséget kap és mennyit tud félrerakni, hogy elérje ezt a célját. Ha valaki a maga lehetőségeihez mérten tesz a céljaiért, az mindenkinél vonzó és tiszteletreméltó dolog. Ha valaki nem, hogy csak nem tesz semmit érte, még havi szinten feléli a teljes fizetését és emellé kölcsön is kér, az inkább csak távolodik bármiféle céltól, ami így önmagában szimplán csak szomorú. Viszont azzal, hogy ez ellen egyáltalán semmit nem teszel, hanem inkább mártírkodsz, sajnálod magad és irigykedsz arra, akinek tudtak segíteni a szülei kifejezetten taszítóvá válsz.