Infantilis fiúként van még esélyem, hogy valaha egy infantilis barátnőm legyen? Miért ilyen komolyak a nők az életben? (nőként olvasd végig)

Egyszerűen azt érzem, hogy a párkapcsolatok 99,8%-a olyan, mint egy projekt, befektetés. Hogy mindketten legyenek tökéletesek, szigorú célok, kritériumok mentén élik az életüket, steril boldogság, felszínes és idegeneket semmibe néző egoista önmegvalósítások (közös menő kocsi, csili ház, drága magzatvédő cuccokon felnevelt tökéletes gyerek, tökéletes nyaralások, jófej baráti társaság és a külvilág számára felkínált nyálcsorgatás (de szép pár vagytok, sok boldogságot, gratula az új munkahelyhez stb.)), ahol mindent felülír az érvényesülés és a társadalmi dogmáknak való megfelelés.

Én viszont tengődöm a világban, szeretek bénán és gyerekesen boxeralsót a fejemre húzva táncolni az "It's Raining Men"-re, robot dance-t lenyomni anyám előtt vagy Louis Armstrong hangján énekelni a "We are the world"-öt. Természetesen külsőre se úgy nézek ki, mint egy érett, férfias, menő pasi. Alig vagyok 50 kiló, soha nem voltam részeg, mert nem tudok azonosulni a bulizós életformával, ami szintén egy felszínes dogmák szerint elvárt életforma. Mit értek ez alatt...? Ha nem nézel ki jól, akkor hiába akarod jól érezni magadat, egyből megkapod a "Jajj, de lúzer béna vagy, hagyd már abba annyira kínos". Szóval nem lehetek önmagam, mert megbélyegeznek és ez feszélyeztet. Mások véleményt alkotnak felettem. Így a nők is. A 99%-uk lúzernek bélyegezne, amiért 28 évesen még nem volt munkahelyem, de engem nem ismernek. "Miért nincs barátnőd? Hát milyen dolog az már ennyi idősen? Miért nem értél el sikereket a karrieredben? Miért nem képzed magad? Hol vannak a szakmai eredményeid? Miért nem érdekel az alkatod?"

Erre válaszul: És..? Ismered az életemet? Muszáj mindenben a maximumra törekedni? Nem élhetek a pillanatnak? Csak így lehet engem elfogadni?

Persze a férfias pasik is sokszor ökörködnek, de egy magas, izmos, vonzó pasinak a baromkodás is jól áll, engem pedig leinfantiliseznének, mert nem vagyok olyan, mint az átlag, az ideál. Egy szép ember akármit csinál, minden jobban áll neki a nők szemében, nekik még a fingásuk is "individuális", míg az enyém szekunder szégyen/kínos lenne. És rájöttem, hogy a csajokat nem a személyiség érdekli, hanem a körítés. Hiába vagyok atomdumás, ultraokos és gyomorrepesztően vicces, ha a külsőm miatt nincs meg hozzá a körítés. Ez egy baromi nagy kettős mérce és úgy érzem soha nem fogok találni olyan barátnőt, aki a saját infantilis létem miatt szeretne.

Nemet és kort ha lehet írj, köszi.