Miért van az, hogy sokaknak az kell, aki bunkó és elérhetetlen, aki meg kedves és odaadná magát, az nem?

Mert aki kedves és odaadná magát az általában mindenkinek pincsizik kritika nélkül és azzal telik az élete, hogy mások elismeréséért lihegjen, mint egy alárendelt szolga. Aki odaadja magát másoknak, az sokkal inkább odadobja magát.

Aki valóban kedves és odaadó, nem valami intő jelekkel teli szeretetéhes, mániákus alak, annak nincs problémája a nőkkel. Viszont ezek az emberek ugyanúgy megválogatják, hogy kivel, milyen mértékben azok és nem hagyják magukat megalázni, kiszolgáltatni.

Az a bunkók és elérhetetlenek előnye, hogy ha át is estek a ló túloldalára, legalább van saját akaratuk és feltételeznek maguknak valamilyen értéket, ami miatt nem szolgálnak másokat. Ez lehet rossz is persze, de kezdetben egy normális, alapvetően kedves ember sem tesz meg mindent a másiknak. A párom sem pitizett nekem. Sosem volt velem bunkó, de hozzám hasonlóan tartotta azért a távot és a mértéket és akkor tettünk egymás felé lépéseket, mikor a másik ezt viszonozta (nyilván valakinek el kell kezdenie ezt, és megelőlegezve a bizalmat, megtenni egy aránylag kicsi, de észrevehető első lépést, de nem az megy, hogy semmit sem kaptál a másiktól, de már teljesen aláveted magad az akaratának és mindent szabad neki veled szemben).