Milyen egy borderline zavarral küzdő nővel egy párkapcsolatban?

Neked van ilyen zavarod, vagy a nőnek, aki tetszik?

Ha neked, akkor szurkolok, hogy megtaláld az igazit.

Ha a nőnek ami tetszik, akkor gondolkozz el azon, lelkileg mennyire vagy stabil, mert ha nem vagy az, nem ajánlom, hogy összejöjjél vele. Ez egy valós betegség és az, hogy tetszik külsőre, hetekre sem lesz elég. Ha csak ennyi, akkor inkább ne játssz vele.

*aki.

Bocsánat telefonról vagyok.

Ha szeretsz lelkileg megnyomorodni...

Nem számít, mit akarsz, mit teszel meg érte, megérdemled-e, csak akkor foglalkozik veled, ha olyan kedve van (-> épp szüksége van...nem rád, hanem valamire, az mindennél fontosabb, "sos").

És eközben még benned fog bűntudatot kelteni mindig, például, hogy miért nem érted őt meg...

A borderline egy nagy spektrumon mozgó betegség, ezért a kérdésedre nem lehet konkrét választ adni. Ez főleg a nőtől függ, nem a rá aggatott bélyegekről. Itt gyakran látom gyakorin, hogy sokan direkt rákeresnek erre a kulcsszóra, hogy a saját tapasztalatukból kiindulva leszörnyetegezzék ezeket az embereket (más hasonló kérdésnél láttam ezt így konkrétan). A borderlineosok, akik meg ezeket a kommenteket olvassák csak még elkeseredettebbek. Illetve az ilyen emberek párjai is képesek azt gondolni, hogy a kapcsolat alapból halálra van ítélve, ami bizony azt is eredményezi, hogy a megváltozott hozzáállás miatt a kapcsolat valóban tönkremegy vagy legalábbis megromlik.

A valóság azonban az, hogy kognitív viselkedésterápiával nagyon jó eredménnyel lehet kezelni ezt a betegséget, tünetmentes állapot elérhető vele.

Illetve, ahogy bármilyen más betegséggel kapcsolatban, a borderlineal kapcsolatban is vannak a betegséggel való együttélést segítő/megkönnyítő tényezők. Ahogy egy vak ember életét megkönnyíti a vakvezető kutya, a vakírás elsajátítása, vagy pedig egy akadálymentesített ház, ahol nem bolygatják a berendezést stb. Úgy a borderlineos személy életét is megkönnyíti a jó terapeuta, a betegség mélyebb ismerete mindkét fél részéről és az érzelmek nyílt kommunikálása.

Előző, köszönöm.

Teljesen egyetértek veled, és borderlineosként engem is nagyon nagyon elkeserít mikor ilyeneket olvasok..

Tény, hogy nehezebb, mint egy "egészséges" emberrel, főleg ha valakinek nincs betegségtudata és egyáltalán nem képes magát moderálni/kontrolállni/fejleszteni, akkor valóban szörnyű lehet...

Én nem szoktam a páromat bántani, ordítozni vele, hisztériázni, általában nem rajta vagy úgy egyáltalán a külvilágon vezetem le a dühömet, hanem magamon. De nyilván ezzel is fájdalmat okozok neki ha magamat bántom vagy azzal ha néha távolságtartó vagyok, nehéz az is hogy folyton meg kell nyugtatni, hogy sokszor kételkedem önmgamban és sokszor félek pl. hogy haragszik rám/hazudik nekem.

De próbálunk mindent megbeszélni, én próbálok rá tekintettel lenni, és ő is rám....sok pozitívum van így is a kapcsolatunkban szerintem, és tudok én is ugyanolyan odaadó, szeretetteljes és figyelmes lenni mint a többi ember, sőt...