Szerintetek a mentalis betegsegeknel, ahogy oregszunk, a parkapcsolatban eles segit csokkenteni a tuneteket?

Maximum a Társfüggőség mint mentális betegség csökken. A többinél nem hiszem.

Mondok egy példát ha valaki nem jut párkapcsolathoz és ezért "depresszióba" esik akkor az nem volt depressziós. Mivel van kiváltó oka. Egy depresszióban szenvedő embert nem érdekli a párkapcsolat,és attól sem lesz jobban ha benne él egy kapcsolatban. Ha mondjuk rosszak a körülmények emiatt "depresszióba" esik az sem volt depresszió mivel ha visszajönnek a jó körülmények újra tele lesz energiával. Egy depressziós akkor sem lesz tele energiával. Mentális betegségeket nem lehet javítani párkapcsolattal. A társfüggőség az egyetlen amit lehet.

A támogató környezet sokat tud segíteni abban, hogy a beteg ember jobban érezze magát, akarjon változtatni vagy teljesebb életet élhessen. Aki magányos arra van ítélve, hogy segítség nélkül éljen együtt a bajaival, illetve magára van hagyva a negatív gondolataival (a betegségétől függően).

A párkapcsolat és a támogató környezet gyakran motiválja a beteg embereket arra, hogy jobban legyenek (pl. egy agorafóbiás megpróbálja leküzdeni a szorongását, hogy újra elmehessen randizni a párjával)

Bizonyos mentális betegségek esetében, vagy egyes betegségek súlyosságától függően fokozott fontosságú, hogy legyen egy segítő személy a beteg ember életében. (pl. egy súlyosan szorongó ember képes inkább éheztetni magát, minthogy kimenjen a lakásból ebédet venni, ebben az esetben segíthet a "kísérgetés", vagy a beteg helyetti bevásárlás, amíg az illető jobban nem lesz).

Szia!

Személyiségzavaroskènt elmondom az én tapasztalatomat: (Társul mellé depresszió is)

A társaság, a párkapcsolat nyilvánvalóan tud boldogságot adni, okozni, amitől egyértelműen jobban vagyok én is. Ugyanakkor nem garancia. Ismered a társas magány kifejezést? Nagyon találó. Hiába van melletted rengeteg ember, ha te azt érzed, hogy senki nem ért meg. Ugyanolyan magányos tudsz maradni, mintha egyedül lennél. Sőt, néha nehezebb is, mert látod magad előtt a lehetőséget, és nem érted, mi a baj veled. Hogy mi hiányzik. Hogy mi a probléma. Hogy miért érzed magad ennyire egyedül ennyi ember között.

Ennek oka nálam elég egyszerű. Nem tudom közel engedni magamhoz az embereket. Az exem és a legjobb barátnőm a kivétel ez alól, de mindenki mással egy nagyon távolságtartó, már-már rideg kapcsolatom van. Pedig kedvelem őket, akarom a mások barátságát, társaságát, de a saját gátjaim ebben partnerek.

Torz képem van magamról, másokról, és magukról a kapcsolatokról is. Ezt a személyiségzavar okozza. A végeredmény az, hogy bár vágyom az emberekre, előbb-utobb mindenki megunja a jegkiralynő társaságát. Ésszel értem, szívvel fáj. Aki marad, azzal meg felszínes a kapcsolat, lévén nem engedem be. Ettől nem leszek kevésbé magányos.

Summa: Nem a kapcsolatoktól leszek jobban. Terápiától leszek jobban, ami segít majd egészséges kapcsolatokat kialakítani és fent tartani, amitől meg még jobban leszek.

Nem tudom,nekem még sosem volt párkapcsolatom,és nyűgnek érzeném.

Nyilván szerintem mindenkiben van olyan félelem,hogy milyen lesz idősebb korban egyedül.

De ez akkor is megeshet,ha volt párkapcsolatod,ugyanis semmi sem tart örökké.

Másrészt ki az az egészséges ember,aki leél az életét egy mentális beteggel?

Én nem nagyon hiszek ebben.És elég nagy önzőség is lenne.

31/f

Én borderlineosként erre azt tudnám mondani hogy egy támogató partner/jó kapcsolat tényleg sokat segít/motivál de sajnos nem garancia a gyógyulásra. Nagyon nagyon sokat számít, ha az embert körülveszik olyanok akik szeretik és tisztában vannak a betegségével, figyelnek rá, de elsősorban rajtad múlik hogy jobban legyél, illetve az nem jó ha teljesen más(ok)ra utalod magad, tőlük függ a boldogságod.

Én már együtt voltam a barátommal mikor rosszabbul lettem meg nagyon felerősödtek a tüneteim (nyilván ennek is meg voltak az okai hogy miért), de úgy érzem, hogy most sokkal jobban átvészelem ezt hogy ő is mellettem van, annak ellenére hogy egy kapcsolat is sok stresszt/problémát tud okozni...de még mindig több a pozitív hozadéka, mint a negatív.

Az tény ha az embernek nincs meg ez a támogató környezet/egyedül van, nincs akitől pozitív visszajelzéseket/megerősítést kapjon, az sajnos jelentősen megnehezíti a gyógyulást..

Szóval összeségében azt tudnám mondani, hogy igen, egy jó(!) kapcsolat tud segíteni.