Pár évig alkoholista voltam, úgy érzem le vagyok maradva a kortársaimtól és ezt észrevehetik a nők. Mit tegyek ezzel az érzéssel? Igaz lehet?

Kb 20-23 évesen alkesz voltam, de úgy, hogy az utolsó 1 évben már megittam minden nap 3 üveg bort és délre remegett a kezem, ha nem jutottam piához. Egyetemet csináltam a szülővárosomtól messze egy másik városban, de 3 évig nem haladtam vele, mert részegen nem lehet tanulni. Másfél éve tettem le az italt. A családom szerencsére megbocsátott. Most elkezdtem nyaranta kijárni Angliába dolgozni + évközben diákmunkázok és lett 2 millió ft félretett pénzem még diákként. A sulit is folytattam, ez az utolsó tanévem pénzügy szakon, de most is 21-22 évesekkel tanulok együtt, ez is zavar. Viszont nagyon nyomok most mindent, hogy behozzam a lemaradást. Félek ettől munkakeresésnél is, hogy megkérdezik miért vagyok ilyen idős, miért csak most kezdek a szakmában dolgozni. De a lányoknál is tartok tőle, hogy ismerkedéskor megkérdezik miért vagyok még 25 évesen egyetemista, vagy majd később idősebb pályakezdő. Sok velem egykorú régi barátom, illetve sok volt szaktársam akikkel anno elkezdtem az egyetemet, már dolgoznak 1-2-3 éve, van aki már egész messzire is jutott a ranglétrán/fizuban.

Az Anonim Alkoholista csoport tanácsára eddig hanyagoltam a nőket, magamra koncentráltam de most újra elkezdett érdekelni, hogy ismerkedjek, viszont ilyen félelmeim vannak. Régen ment a csajozás, volt már barátnőm tizenévesen, részeges koromban voltak kalandjaim és nem nézek ki rosszul sem. Mennyire reális mégis ez amiktől félek?

25/F