Mára már teljesen magam ellen fordultam?

A serdülő koromba léphettem be amikor szembesültem a valósággal. Kicsi koromtól kezdve sejtettem, hogy köztem és a lányok között valami nincsen rendben. Aztán ahogyan idősödtem és elértem a 20. életévemet teljesen kitisztult minden. Jelenleg 21 éves vagyok de sem párkapcsolat, szex,szerelem de egyszerű beszélgetés terén sem tudok felmutatni semmit sem a lányok terén. Nem tudom, hogy milyen oknál fogva de mindig is kerültek/kerültük egymást. Minimálisan bíztam benne, hogy ha elkerülök az egyetemre talán változik valami, de nem így történt. Néha nehezemre esik bevallani magamnak de bánt és elkeserít ez az egész. Gyermekkoromban nagyon sokat bántottak és ezeknek a következményeit a mai napig is cipelem magammal. A könnyebbik utat választottam és hosszú évekkel ezelőtt elkezdtem bemesélni magamnak, hogy nekem nem kellenek a lányok, nem vonzódom hozzájuk és úgyis kevés lennék meg persze nem is érdeklem őket. Mára ez odáig fajult, hogy eltorzult a szexuális vágyam és teljesen tort kép formálódott ki bennem a női nem iránt. A szextől való undortól kezdve a lányoktól való félelemig minden jelen van. Félre értés ne essék nem utálom a női nemet, nem hibáztatom őket és a kellő tiszteletet megadom nekik. Annyira elkeseredetté váltam, hogy komoly merevedési zavaraim vannak és sokszor olyan mintha a földtől elrugaszkodva élnék a saját kis világomban.