Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek a helyemben, ha 38 éves férfiként úgy éreznétek, hogy szerelmesek vagytok egy 21 éves nőbe?
Mielőtt bárki nekem esne a szokásos szöveggel, hogy biztos csak a testéért vagyok vele, hadd egészítsem ki a kérdésemet egy kicsit:
Fél éve ismerem. Egy lakásban lakunk. Ugyanis ő is, és én is egy külön szobát bérelünk.
Amikor először találkoztunk, láttam rajta, hogy nagyon bejövök neki. Persze aztán amikor megtudta, hogy hány éves vagyok (26-28-nak gondolt egyébként) egy kicsit lentebb ment a lelkesedése. Én ugyanígy voltam, mert én meg 25-nek néztem. Miután megtudtam, hogy csak 21 éves, én is megálljt parancsoltam az egésznek.
Viszont azóta rengeteget beszélgetünk, kölcsönösen jól érezzük magunkat egymással. Sokszor èszreveszem a testbeszédén, hogy szimpatikus vagyok neki.
Én úgy voltam vele, hogy van időnk, ismerjük meg egymást jobban aztán meglátjuk mi lesz. Az utóbbi egy hétben már azon kaptam magam, hogy szerelmes vagyok. Nekem ez mindig akkor jön, ha sokat beszélgetek valakivel és úgy érzem, hogy egy hullámhosszon vagyunk, hasonlóképpen gondolkodunk.
Az egyik nap amikor ivott egy kis alkoholt ( közös ismerős születésnapján) , amikor elköszönt tőlem, nagyon mélyen a szemembe nézett csillogó szemekkel mosolyogva.
Tegnap nagyon hosszan beszélgettünk, közben észrevettem, hogy a haját csavargatja.
Nem tudom hova tenni az egészet és megrémülök ettől a nagy korkülönbségtől, ugyanakkor minnél többet vagyok vele, annál inkább a torkomban dobog a szívem.
Sok történetet olvastam, hogy nagy korkülönbséggel is működhet a dolog, de mégis bűnösnek érzem magam az érzéseim miatt. Megtagadni viszont nem tudom, és egyre inkább úgy gondolom, hogy nem is akarom.
Akkor minek kérdezed, mikor már eldöntötted?
Menj bele, legfeljebb lesz pár szép hónapod.
5#
Köszi. Pont azon vagyok, hogy összeszedjem magam.
7#
Nem közöltem vele. Azt tudom, hogy mit szeretnék: boldog lenni vele. Nem érdekel, hogy meddig tart, nem érdekel, hogy lesz e gyerek stb. A most érdekel.
A jövöbeli terveim sem érdekelnek már. Volt tervem. Volt egy feleségem. Gyereket szerettem volna. Lakást szerettem volna. Ez a válás után mind ment a levesbe.
Szóval, ha az élettől kapsz egy pofont, akkor ahelyett, hogy tanulnál belőle, megerősödnél, talpra állnál, te ehelyett homokba dugod a fejed, gyáva nyuszi módon behúzod füled f..rkad és nem érdekel semmi. Azt hiszed, hogy erre ez a megoldás? Ember, 38 éves vagy, de egy helyzetet nem tudsz megoldani.
Csak figyelmeztetlek, hogy a mostban alakítod a jövődet. Ha a mostodat ilyen buta tinidolgokra elb..szod, hogy ha csak pár hónapra is de boldog akarsz lenni, az már régen rossz.
Nem tanultál a múltadból semmit. Az előző házasságodból levontad a tanulságot? Hogy miket rontottál el? Kijavítottad őket?
Amit most te csinálsz, az csak fájdalomcsillapító, menekülés, hogy ne kelljen szembe nézed azzal, ami most van, a szőnyeg alá sepred a problémáidat.
De a te életed, azt csinálsz, amit akarsz. De nem a korodtól leszel felnőtt, hanem attól, hogy vállalni tudod tetteid után járó felelősséget.
11#
Igen,tulajdonképpen én eldöntöttem, hogy mindenképpen megpróbálom. Nincs mit veszítenem. Csak azért kérdeztem, mert kíváncsi voltam, hogy más mit tenne ebben a helyzetben.
Nem kell minden kapcsolatnak örökké tartania. Arra vigyázz, hogy ne játsz vele, ne bántsd meg, és ne csak sebtapasznak kelljen a válásod sebeire.
Mindketten felnőttek vagytok, tudjátok, mit kockáztattok, mik a buktatók.
Azt tartsd szem előtt, hogy lakótársak vagytok! Kezdj bele úgy, mintha a szomszédban lakna.
Arra gondolok, hogy ne a konyhában támadd le, hanem beszélgetés közben flörtölj vele, mutasd ki és mondd el, hogy tetszik neked, és megkedvelted. Aztán hívd el egy rendes randira.
Tisztázd azt is, hogy nem akarod kihasználni a helyzetet, hogy egy lakást béreltek, ha nem hiv be a szobájába a randi után, azt tiszteletben tartod.
Ha akar tőled valamit, úgy is behív.
Mit veszítesz? Semmit. Azt tudja ő is, hogy tetszik neked.
Lehet, hogy csak arra vár, hogy kezdeményezz.
14#
Nézd én most is talpra vagyok állva. Egyedül is, saját lakás nélkül is, párkapcsolat nélkül is.
Pont az volt a hibám a házasságomban, hogy görcsösen ragaszkodtam gyerekvállaláshoz, lakásra spóroláshoz, karrierépítéshez. Ezért hagyott ott a feleségem. Mert mellette, nem tudtuk megélni a mostot. Nem élveztük. Csak egy szülők által, társadalom által ránk erőltetett programot futattunk, gyerek-lakás-karrier hármast.
"Mit tennétek a helyemben, ha 38 éves férfiként úgy éreznétek, hogy szerelmesek vagytok egy 21 éves nőbe?" - Kérdező, ráhajtanék, mert soha nem tudom meg, hogy mi lehetett volna belőle, ha nem adok neki esélyt.
(Mi anno 17L/33F-ként kezdtük - 22 éve)
16#
Legkevésbé sem szeretnék semmi rosszat neki. Vissza se szeretnék élni vele, hogy egy lakásban lakunk.
Kösz a tippeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!