Ti is menekülőre fogtátok volna?

Sziasztok!

Ismerkedtem egy 35 éves férfival. Kb a 3.alkalommal amikor találkoztunk (elmentünk borozgatni) feloldódtak a gátlásai és több mint 4 órán keresztül(!) ecsetelte nekem, hogy mennyire trágya az élete.

Azt kellett hallgatnom, hogy nem vitte semmire, ha az anyja nem rakja be a munkahelyére, akkor most nem lenne sehol, de amúgy nem is ért a munkákához. Jogsija 10 éve van, de sosem vezetett, mert ahhoz is béna, nem jó semmiben, nem ért semmihez.

Aztán előadta, hogy a szülei válása az oka annak, hogy kisiklott az élete.

Az első 2 órában próbáltam jó pszichológust játszani és beszélgetni vele, de a 4.óra végére meguntam.

Aztán még benyögte, hogy jó, hogy eljöttünk hamarabb, mert ha iszik akkor nem tudja hol a határ és ájulásig képes inni.

Másnap meg írt, hogy reméli találkozunk a hétvégén is és láthat még. Én megírtam neki, hogy szerintem nem egymást keressük, mert nem akarok sem pszichológust, sem anyukásat játszani (nyilván szofisztikáltabban fogalmaztam).

Azóta én vagyok a szemét, hogy átvertem (?) és játszottam vele.

Az elején valóban szimpatikus volt és jól éreztem magam vele, de nekem az a pár óra nagyon sok volt a hülyeségből.

Ti mit tettetek volna a helyemben? Máshogy reagáltatok volna?