A nők adnának esélyt olyan rendes férfinak aki most 35 éves és még semmit nem dolgozott az életben de most már dolgozik és nem rég volt élete első munkanapja?

Az a gáz, hogy 35 éves korára már a semmirekellő, apuci pénzén elő haverjaim is lenyomtak valamennyi munkát, ha más nem a családi cégnél valami semmittevő pozícióban...

Ennyi idősen már az arany ifjak is cikinek érezték, hogy ott a BMW, meg a lakás, de annyit nem tud mondani, hogy mivel foglalkozik.

Én nem adnék. Sajnos elkéstél. De mèg egy egyetemistát lehet betudsz fűzni.

N

#14

Egyetemistaként ellent kell mondjak neked.

Mégis mit pihentél ki 35 éven át? Nem volt rá igényed, hogy önellátó legyél? Amit te most kezdesz el, azt már mások tíz évvel korábban megtették.

Szerintem nem egészséges, ha valaki ilyen idősen csöppen bele a munka világába, mert ennek fiatalabb korban kéne történnie, amikor az ember még könnyebben szokik meg dolgokat.

Sajnálom, de ez nálam is kizáró ok.

21/L

35 évesen megvolt életed első munkanapja. Gratulálok!

De sose adnék esélyt. Neked így is kellett több év pihenés, hogy eddig xart se csináltál. Ne legyen igazam, de a próbaidő végéig nem fogsz kitartani. Az a típus vagy, aki évente egyszer pár hetet dolgozik, aztán elmegy betegállományba hetekre, besértődik ha ezért kirúgják, és újra hónapok (évek) telnek el, mire talál munkát.

Eltitkolni hogy szeretnéd? Legfeljebb akkor nem derül ki, ha egyéjszakásra szedsz fel nőket. Életünkből több időt töltünk munkában, mint a szeretteinkkel. (Sajnos.) Minden nap szokott róla beszélni az ember. A múltról is. Gyakorlatilag életed első 35 évét kellene teljesen eltitkolnod.

Azt pedig nem tudod előadni senki kedvéért, hogy te vagy a munka hőse, és 15 év tapasztalat van a hátad mögött. Miközben abba se szoktál bele, hogy heti 5 napot be kell járni, korán kelsz, időben fekszel.

Csatlakoznék...nekem se szimpatikus ez az életmód. Még akkor sem ha most erőt vett magán és dolgozik.

Nekem a rendes férfi (ezt Te írtad) olyan, aki minden életszakaszban kezd valamit az életével. Amíg tanul tegye oda magát és tanuljon, ne 10-15 év alatt végezze el a 3-4-5 évet.Amikor végez pedig keressen munkát, és tegye oda magát, állja meg a helyét. Kezdje el valahol, aztán ha többre vágyik, nem felel meg, lépjen tovább.

Az,hogy tanult még OK, de onnantól..otthon volt, pihent...

Gondolom meglepődtek a munkahelyen,hogy valaki 35 évesen pályakezdő.

Fúha, azért egy kicsit túl szigorúak itt a nők. Külön érdekes, hogy mennyire kicsapta a biztosítékot a "pihent" szó... Aki volt egyetemista, az garantálom hogy tudja, hogy milyen fárasztó tud lenni semmit tenni. :D De komolyra fordítva, ha mondjuk depresszióval küzdöttél, azon sincs semmi szégyelnivaló.

Az én tanácsom az lenne, hogy NE érdekeljen a sok gyorsanítélő bíró ezen az oldalon, szedd össze magad, alakítsd ki az egzisztenciád, és ismerkedésnél egyszerűen ne emeled ki, hogy hogyan teltek a 20-as éveid és a 30-as éveid első fele. Alapvetően az számít, hogy most ki vagy és nem az, hogy ki voltál.