Van olyan nő, akinek kevésbé számít a külső, inkább a férfi lelke?

Vicc már ez a sok olyan kérdés, hogy mennyire számít a külső és sokan sírnak, hogy az emberek milyen felszínesek, hogy csak a külsőt nézik.

A személyiség számít a legtöbbet, hogy jól kijöjjünk egymással.

Persze nyilvánvalóan a külső tulajdonságokkal szembesülsz először. Meg fogsz lepődni. Ha szimpatikus a pasi, jóban van önmagával, kiegyensúlyozott, ápolt, tiszta, jó illatú, szinte mindegy, hogy jóképű, ki van-e gyúrva, sok haja van, vagy kopasz stb.

Vagy fordítsuk meg a dolgot. Ha valakinek rohadnak a fogai, ápolatlan a keze, izzadságszagú, fél centis a lábkörme és mindig zsíros a haja, annak a férfinak mindegy mennyire szép a lelke, nem volna gusztusom ahhoz, hogy a közelébe menjek.

Nem hiszem, hogy felszínes lennék, ha tökéletes ápoltságot várok el a páromtól (is). Plusz magabiztosságot, mert egy bizonytalan, magával mindenben elégedetlen férfival nemigen tudnék együtt élni.

Most azok a 30-as,40-es nők jutnak eszembe akik nem válnak el akkor sem a ferjuktol, amikor az elkerülhetetlenül elkezd kopaszodni és hájat ereszteni.

Erről a gondolatról meg az a fiatal férfiak körében népszerű bosszúfantazia jut eszembe, hogy amint egy nőn megjelennek az első ráncok, a férje elkezd tőle undorodni és kidobja egy tinilányért.

Nálam a belső tulajdonságok fontosabbak, mint a külsők, de azért szögezzünk le két dolgot:

1. Ez nem jelenti azt, hogy a külső egyáltalán nem számít.

2. Engem nem a férfi "leleke" érdekel, hanem a személyisége. Lehet akármilyen szép lelke neki, ha egy életképtelen, nyavalygós nyámnyila. Én az intelligens, művelt, talpra esett férfiakhoz vonzódom. Akik férfiasak. Akivel jól lehet beszélgetni, aki udvarias, kedves, de határozott. És akkor a külső máris nem olyan fontos.

Hagyjuk már ezt.

Az hogy valaki nem pont az ideálja, de azért elég jól néz ki, abból persze hogy lehet még valami..

De ha ronda a pasi és nulla vonzalmat érez iránta, azzal úgysem fog összejönni, lehet annak akármilyen személyisége..