Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyszerűen sírnom kell. Itt vagyok 31 éves, magamat már egy cseppet vénnek érzem. Sosem volt még igazi, komoly kapcsolatom. Már nem tudom mit tegyek?
Bár merre megyek, nem mernék oda lépni senkihez, mert az, hogy minden nőt folyton csak helyes pasival látok, elvette az életkedvem. Mindenkihez képest kevesebbnek érzem magam
Felakarom kötni magam inkább, mert belefáradtam, úgy hogy úgy se kellek soha senkinek már.
válasza: válasza:#21
Ez a tanács tipikus „ha éhes vagy nyaljál sót, és tüstént szomjas leszel”-típusú tanács. Azaz ez csak elterelésnek jó, de nem oldja meg a fő problémát.
Amúgy meg ha meg is fogadná a tanácsot és segítkező lenne az egyenes út a friendzone-ba.
válasza: válasza:"Akkor dagonyázzatok tovább az önsajnálatban."
Ritka hasznos tanács volt, amit írtál, nesze semmi, fogd meg jól. És ezek után még te vagy felháborodva, ha közöljük veled, hogy nem működik? Kimentem röhögni!
A mínuszt pedig kaptad.
válasza: válasza:Te tényleg azt hiszed, hogy azzal, hogy másokon segítesz, majd sikered lesz a párkapcsolatban? A "jótett helyébe jót várj" szlogen már a múlté. Manapság ezeket balekoknak nevezik, és ki is használják. A röhögést tovább folytatom, cuki ez a naivitás ami süt belőled.
Ha pedig nem tűnt volna fel, nem én vagyok a kérdező, úgyhogy tőlem egy ilyen kérdést se fogsz látni. Ha nő kell, ott a rosszlanyok. A mínuszt újból kaptad.
válasza:Már megbocsáss 69%-os! De te semmi relevánsat nem írtál.
Pl személy szerint én nem a komfortzónámban dagonyázok. Nap mint nap kőkemény próbálkozásokat vívok meg. És nem egyszer mozdulok ki a komfortzónámból. Olyan helyekre is elmentem és olyan emberekkel is beszéltem, amikre az átlag ember sosem vetemedne, ami még sok magát bátornak tartó embernek is messze kiesik a komfortzónájából.
Már rég nem görcsölök azon, ha nőkkel kell beszélnem és számtalan furcsábbnál furcsább új embert ismertem már meg.
Ami meg a segítkezést illeti, tapasztalatból mondom, hogy az szinte mindig egyenes út a friendzone-ba.
Én meg pont az az ember vagyok, aki keveset beszélt lányokkal. Mindig féltem a nőktől, mert kiröhögtek rengetegen, ezért nem is kerestem a társaságukat.
Csak sajnos 10 éve lesz lassan, hogy anyum elhalálozott; és egyszerűen azóta semminek érzem magam. Félre értés ne essék, nem anya pótlékot keresek egy nőben, hanem egyszerűen egy társ hiányzik. Rosszul esik, hogy ha kimegyek bármerre, most az legyen városi napok, bármi, egyedül vagyok. Nincs mellettem senki.
Hiányzik a szeretet érzése; hiányzik egy szimpla beszélgetés. Hiányzik az, hogy akivel beszélek, annak fontos legyen, hogy miről van szó, nem csak figyel, néz, de nem ért meg.
Amúgy tessék, nem tudom ki mondta a prostit, képzeld bzd meg voltam. Mostanában túl sokat is. És még inkább elfelejtek embernek lenni ez végett. Mert azt látom, hogy igen, őket lehet pénzért dugni, de pont emiatt nézek már leginkább a nőkre szextárgyként. Ettől függetlenül nem csak erre kellene egy nő. De nekem is jobban esne, hogy ha úgy feküdhetnék le valakivel, hogy az magamért akar lefeküdni velem, nem a szaros pénzért.
És hosszú távon nem kifizetődő a prostihoz járkálás. Főleg amekkora hiányom van, nekem az egy alkalom szart sem ér. Egymás után 5, talán érne valamit. De az is kb napi szinten.
Nagyon rossz, utálom, utálok már úgy emberek közé kimenni, hogy mindenhol párokat látok. Főleg azt, hogy egyik nő sincs ilyen retardáltal mint én, aki ne nézne ki jól. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!