Nők, mit szóltok, ha utcán bókolnak nektek ismeretlenek?

Inkább ne. Múltkor is odajött egy külföldi gyerek hogy tetszik neki a stílusom stb ,elhívna kávézni . Most komolyan ...ki menne el ? Mit várt ? Jézus ... Rendesnek tűnt meg minden de azért számomra ez valahol ijesztő is .

Én örülnék neki. Nem zárkóznék el a spontán ismerkedéstől.

Én biztos megijednék és arra várnék, hogy vége legyen. Nagyjából azok miatt az okok miatt, amiket a 16-os válaszoló elmondott. Főleg ha valaki csak úgy hopp minden előzmény nélkül csinálja ezt, az pláne ijesztő és gyanús sok esetben. Ha előtte lenne szemezés, egyértelmű visszajezés kölcsönösen egymásnak, hogy szabad a pálya, akkor talán adnék némi esélyt. De még akkor se biztos.

Máskor meg azt olvasni hogy a mai férfiak nem is férfiak mert oda se mernek menni a nekik tetsző lányhoz max közösségi oldalon írogatnak. Ott vagyunk ahol a part szakad: kinézet a lényeg!

Megdöbbennék és megijednék. Ez nem normális viselkedés.

Még annyit hozzátennék, hogy bár nem vagyok nyitott, barátkozó személyiség, elég gyakran betalálnak idegenek, férfiak nők vegyesen. Útbaigazítást kérnek, csevegni akarnak sorbanállás közben, jönnek a magányos nyugdíjasok, külföldi turisták, hittérítők, koldusok. Néha azt gondolom, valami neonfelirat villog rajtam, amiről nem tudok. Valószínűleg látszik rajtam, hogy udvarias vagyok, jólnevelt és segítőkész (pedagógusgyerek) és a jólneveltségem nem engedi, hogy elküldjem az engem megszólítókat a búsba. Sokszor elbeszélgettem már így kedves nénikkel, fiatal lányokkal, családokkal. Egyszer egy vadidegen nő babájára vigyáztunk az orvosnál a férjemmel, míg a nő odabent volt. A kísérőjénél, aki a rokona volt, konstans üvöltött a gyerek, velünk meg kacarászott, boldogan mosolyogva. Vadidegen emberek a kezünkbe adják a gyereküket, durva. Vagy a mindenkit megugató kutya farokcsóválva ugrál nekünk, a mindenki elől elszaladó cica hanyatt vágja magát nekünk. A gazdák nem győznek csodálkozni. Nemegyszer kötöttük már le vadidegenek gyerekeit a sorban, míg a szúlő ügyet intézett, sokszor random kiszúrnak minket a gyerekek. Pedig nem is szeretem őket, meg az embereket se, csak az állatokat. Ennyit a pozitív kisugárzásról, kétlem, hogy nekem olyanom lenne. Pasik is szoktak leszólítani (15 évvel és 10 kilóval ezelőtt), ilyenkor úgy szoktam tenni, mintha nem hallanám. Egyszer a buszpályaudvaron kipécézett valami félnótás azzal, hogy rendes nőnek nézek ki (Hogy mi?!) és hazáig követett. Mikor közöltem vele a próbálkozására (ami az én fogalmaim szerint zaklatás), hogy van barátom (ami igaz volt, markoltam a telefont, hogy felhívjam, jöjjön elém), azt válaszolta, hogy ő már sose lesz házas ember és elkullogott. Hát ezt csak megerősíteni tudom és neked sem ajánlom ezt a módszert, ha csak nem akarod, hogy egy vérmesebb menyecske szó nélkül leüssön, mint a taxiórát ( megtörténhet), vagy esetleg rendőrt hívjanak rád. Mi bajod van, amiért ezt csinálod? Mire számítasz?