Melyiket válasszam? A szerelmet, vagy a barátságot?

Valószínűleg én is a szerelmet választanám. Szerintem ha valaki igaz barátnak érzi magát, akkor nem így érvel, hanem normális hangon, érthetően, amiből tényleg látszik, hogy miért gondolja úgy, ahogy. Nekem viszont az az érzésem, hogy a te barátnőd nem tudna értelmes indokot felhozni, csak a sértettség beszélne belőle. Ha közöttük nem működött a dolog, akkor már nálad se működjön?

Ha gondolod, ülj le a barátnőddel és próbáljátok nyugodtan megbeszélni, hogy mégis miért ellenzi annyira, hogy ti együtt legyetek. Ha pedig úgy látod, hogy még mindig úgy beszél rólatok, ahogy eddig, akkor lehet, hogy nem is igazi barátnő. (Lehet, hogy épp igaza van, de akkor sem így kéne ezt közölnie, pláne, ha ti meg közben jól megvagytok.)

Ebben az esetben a szerelmet választanám. Azért, mert a barátnőd átment egy gusztustalan viselkedésbe, ami nagyon kiábrándító. Hogy őszinte legyek, szerintem az az elsō kapcsolat, ahol nem viszonozták az érzéseit, kifordította teljesen a viselkedését. Most irigy rád, nem akarja látni a boldogságod, mert emlékezteti a nyomorára.

Próbálj meg vele normálisan beszélgetni vele a helyzetről, hogy szereted őt, mint barátnő és hogyan tudjátok ezt áthisalni, de ha elzárkózik, hagyd békén. Lehet pár hónap múlva majd magától előkerül, ha rájön, hogy a viselkedése minősíthetetlen. De ezt neki magában le kell zongoráznia.