Lányok volt már veletek olyan hogy egy szégyellősebb srác udvarolt nektek?

Igen. Egy randira elmentem vele, mert rendes volt, és előtte haverként egy kiránduláson tök jól elvoltunk.

Semmi nem lett belőle, mert a randin nem éreztem jól magam, éreztem, hogy soha nem tudnám őt megcsókolni, és azt is, hogy reggelire megenném őt, akkora temperamentumbeli különbség volt köztünk. Pedig én ez a szelídebb típusú lány vagyok, csak nem alszik meg a tej a számban.

Elbúcsúztunk a randin, s mikor legközelebb keresett az egyetemen, hogy legyen-e második randi, mert ő sem biztos benne, hogy mi összepasszolunk, hiába értékel engem, tetszem neki, mondtam, hogy ne legyen.

Ennyi.

A másik fickóval társkeresőn ismerkedtem meg, tréningben jött el a randira, azt sem tudta hol van, hová üljünk be. Ott a helyszínen semmiképp nem akartam neki kellemetlen perceket okozni, hanem övónéni üzemmódra kapcsoltam, és elvittem egy pizzériába,ott kedvesen elbeszélgettünk, és hát minden antipatikus volt, amit mondott abból a szempontból, hogy én valaha is fel tudnék-e nézni rá. A végén kérdezte, hogy találkozunk-e még, mondtam hogy nem, más világban élünk.

Aztán végül ezek, és még egy harmadik hasonló randi után végre találkoztam a férjemmel, aki a leggagyibb helyre vitt el, emezekhez képest, de határozott volt, mert beszélni, tudta, hová visz, iránította az egész eseményt, és én azonnal mondtam, a végén, mikor kérdezte, hogy találkozunk-e még, hogy IGEN: (Pedig ő is introvertált, ő is félt a randin, csak ő legyőzte a félelmeit, és bátran viselkedett ott velem.)

Ne félj, hanem légy bátor!