Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bár megmondhatnám neki, bár tudna róla. Mit gondoltok? 🙁
Van ez a dal:
... és én pontosan így érzek az első párkapcsolatommal kapcsolatban, ami egyben az első szerelem is volt, így minden ott történt velem először. 3 évig voltunk együtt, amolyan igazi szenvedélyes szerelem volt.
Úgy érzem, még mindig őt szeretem, vagy legalábbis a szívem egy része biztosan. Szakítanom kellett vele, mert ahogy ez lenni szokott, nagyon más irányba kezdett haladni az életünk. Tudom, hogy ő már az eljegyzést tervezte, de anno úgy voltam vele, ha összetartozunk, összesodor még minket az élet.
Ő akkor azt mondta, hogy én vagyok számára A NŐ és az is maradok, én pedig azt, hogy bármi is történik, mindig szeretni fogom.
Ennek 5 éve és úgy látszik, hogy én "betartottam a szavamat", róla viszont ilyen tekintetben nem tudok semmit. Neki 4 éve barátnője van, nekem is voltak szerelmek azóta, így nem is beszélünk már 4 éve. Fogalmam sincs hogy érez. Legutóbb (ugye 4 éve) mintha haraggal kezelte volna a közeledésemet, így nem is merek már írni neki, meg hát ennyi idő elteltével mit (hogyan) is lehetne, főleg hogy tiszteletben tartom, hogy hosszútávú komoly kapcsolatban van, nem akarok bekavarni.
Ő nem hiszem hogy keresne - akárhogy is érez vagy gondol rám még.
Bár a családomat is nagyon szerette, volt hogy csak úgy meglátogatta a nagyszüleimet, átment beszélgetni. Ez a mai napig olyan szinten maradt meg, hogy mindig lájkol vagy hozzászól a családi képekhez, eseményekhez, kivéve azokhoz amin én is rajta vagyok.
Szóval teljesen kizár az életéből. Lehet, valahol még mindig fáj neki? De akkor ott még van a érzelem, nem?
Ti mit gondoltok? A barátnője miatt tényleg nem szeretném keresni, és a legutóbbi "visszautasítása" sem volt kellemes. De egyszerűen még mindig szeretem... Azt érzem, hogy vele újra olyan boldog lennék. Ő volt az akire csillogó szemekkel néztem, és aki ugyanilyen tekintettel óvott engem...
Valaki hasonló cipőben? Jól esne néhány szép szó vagy vélemény...
22/N
Első: miért ne érdemelne? Minden ember érdemel szép szavakat, hiszen sokszor ennyi is elég ahhoz, hogy valakit életben tartsunk. Szerintem a kérdezőnek nem kell elnézést kérnie azért, mert egy anonim oldalon kiírta magából az érzéseit (amiről senki nem tehet, hogy vannak neki! téged talán szidott már le valaki azért, mert szerelmes lettél vagy szomorú voltál???) Mi bánt téged válaszoló? Tán félsz, hogy a te pasidat/csajodat fogja elvenni az első szerelme? Máskülönben el sem tudom képzelni honnan jött belőled ennyi "jóindulat". Különben a kérdező leírta, hogy nem akar bekavarni, egyszerűen csak így érez, és megkérdezte másoktól hogy van e / volt e más is ilyen szituban, azért hogy ne érezze magát egyedül. EQ negatív.
Kérdező: írtam privát üzenetet.
A kérdésben egy szóval sem indokoltad meg, hogy mi volt az az erōs ok, ami miatt eldobtál egy ilyen “fontos kapcsolatot” (legalábbis az eddigi indokod nevetségesen hangzik).
Ha tényleg annyira igazán jó egy kapcsolat (és itt nem a plátói, húzd-meg-ereszd-el típusú kapcsolatokra gondolok, amirōl ábrándozol, de sz@rsz bármit is tenni a kapcsolatért, kitartani mellette), akkor ahhoz nagyon erōs indok kell, hogy az ember eldobja csak úgy. Te meg egy nagyon jelentéktelen kis indok miatt dobtad el. Nem csodálom, hogy haragszik rád a barátod, teljesen jogosan.
“Lehet, valahol még mindig fáj neki? De akkor ott még van érzelem”
Hát jöjjön össze a halál olyan emberrel, aki élvez szenvedést okozni másoknak, mert szerinte ez a szerelem. Ha tudatában lennék annak, hogy fáj a jelenlétem az exemnek, akkor inkább nem keresném.
Vagy esetleg elōtte a fejedben tegyél rendet, ne játszadozz össze-vissza, hanem legyél tisztában azzal, hogy mit is akarsz. A férfi a mostani stabil kapcsolatát nem fogja eldobni egy ilyen zavaros nōcskéért, akivel ilyen tapasztalatai voltak, hogy egyet gondol és csak úgy szakít.
#2 Részemrōl nem érdemel, ez az én véleményem, elfogadom, hogy mások másképp vélekednek.
Nem tartom magam rosszindulató embernek, változó, hogy kihez-mihez, különbözō történetekhez miként viszonyulok.
Semmi bajom azzal, hogy valakinek érzései vannak, de ez eléggé úgy hangzik, mintha valami szándékok húzódnának emögött. Ezt a szándékot próbáltam értelmezni. De lehet, hogy tévedtem, sajnálom. Talán ez valóban csak egy céltalan merengés volt, bár az ilyesmivel valóban nemigen tudok azonosulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!