Mit csináljak, ha ennyire akarom?

"Még ha szetmennenek is bonyolult lenne, abból is nagy zűr lenne."

Hát szerintem ennek a felelősségét ne vállald magadra, hogy mik fognak történni, ha szétmennek!

A saját reszortodért viszont vállalj felelősséget! Szerintem gyűjts bátorságot! Mi lenne, ha igent mondana? Tudnád hol fogadni? Mit mondanál neki, mi legyen a kapcsolat tartalma? Fel vagy készülve arra, hogy ez beteljesül? Pl. ha együtt főzni akarsz, akkor van egy kis konyhád meg egy lábasod? Vagy kész vagy elmondani neki, hogy nincs konyhád, de ha ő szerez, akkor hozod a lábast meg a húst?

"Aki hasonló cipőben járt mit csinált? "

Aaah.... :( Nekem nőként volt ugyanebben részem, itt mindketten kapcsolatban voltunk/vagyunk.. Ez az érzés egyszerűen nem emberi, amivel hat rám, sose tapasztaltam még ilyet, tudom mire gondolsz... Szabályosan fájt esténként a mellkasom, annyira fájt az egész helyzet, lelkileg ki voltam 2 évig ( nagyon durván hangzik, tudom), csak magamban vívódtam.. Nekem a párom haverja volt..

Én mindennel próbálkoztam addig: kicsit jobban megismertem, akkor láttam sok-sok hibáját, hogy mennyire más, mint gondoltam elsőre, sőt, gáz.. Mondom ez jó, akkor azon az elven, hogy ne idealizáljam, ismerjem inkább meg, láthatóan más mint gondoltam, akkor úgy is kiábrándulok. - Tök jó meg logikus. Hát nem ábrándultam ki. Hiába taszít jó pár dolga, viselkedése, és koncentráltam ezekre.. Hogy nem illünk össze, nem való hozzám. Ideig óráig segített. Míg fel nem kavart újra.

Egy ideig ezt próbálgattam, mondom olyan nincs, hogy ne ábránduljak ki, hébe-hóba találkoztunk, nem tudtam kerülni. Mindig kezdődött elölről.

Ok, akkor jött a következő lépcső: felfogtam, hogy mennyire vonzódok hozzá, felfogtam, hogy nem tudok ez ellen tenni, akkor könyveljük el, hogy elengedtem ezt a dolgot és csak haver, nem akarok tőle semmit, hiszen teljességgel kizárt. Haverként kezelem és kész. - > Nem, nem ment, mert.. nem ment.. Nem tudtam közömbösen ránézni sem..

Mikor felfogtam, hogy sem kiábrándulni nem tudok, mert a szívem így is a torkomban dobog, hogy tudom, milyen, sem pedig a haverkodás nem ment, hogy elfogadom a vonzalmam és elengedem, akkor megléptem azt, amire nem volt erőm, nem is éreztem szükségét, mert azt hittem, tudom kezelni. - nem tudtam.

Hál istennek ő is kikerült azóta magától a látókörömtől, de én is tartom magam az ő kerüléséhez, és még ha néha látnám is, NEM megyek oda, hol ő is ott van, 100%-ig kerülöm. Semmi interakció, nem találkozunk,nem beszélünk.

Jó hosszú időbe telt, mire végre visszatért belém az "élet", mert senkinek nem kívánom ezt a helyzetet. De csak a teljes megszakítás segít, és az is csak idővel..

Különben sosem fogzz kilépni ebből, ha ez nem sima vonzalom, hanem több..